2021 in books

2020-ban egyetlen dolgot fogadtam meg, hogy angolul elolvasok 50 könyvet, nézzük, hogy haladtam.

Az év első könyve a Such a fun age volt, és lehet az elvárásaim voltak magasak, de nem igazán tetszett. Ellenben utána a My dark Vanessa! Nagyon kemény olvasmány volt, kicsit mélyütés is volt, de azóta is csábulok, hogy megvegyem fizikai könyvbenis. Az Attachments elképesztően jó volt, csakúgy mint a Conversations with friends is.

Ha rossz a kedvem, Harry Pottert olvasok.

Életem első mangája! Életem második Junji Itója! Joan Didion elég nagy csalódás volt, de valahogy átvergődtem rajta, a Capote életrajz pedig valahogy sosem akart véget érni, és teljesen kivoltam, hogy a számomra érdekes Hidegvérrel korszakról EGYETLEN EGY FEJEZET SZÓLT.

Az új Sally Rooney-val talán az elvárásaim voltak nagyok megint, de nem fogott meg, azzal együtt, hogy egészen olvastatta magát. A Room of One's Own-nal az elején nagyon küzdöttem, nem találtam a hangot, aztán együltő helyemben rajongva befaltam a nagyját (szóval megkövetlek, Dolly), hogy a végén értetlenkedve fejezzem be, hogy ez meg mi már megint.

Az év utolsó két könyvélménye a You let me in című nagyon fura, de nagyon érdekes olvasmány lett, valamint a Pretending, amit szorongva olvastam (a főszereplőnő megelégeli az elbaltázott randijait és elhatározza, hogy felveszi egy szerinte tökéletes, cool girl alteregóját, amivel becatfishel egy faszit és randizni kezdenek, de surprise surprise, komolyra fordul a dolog és egyre kínosabb lenne bevallani neki a dolgot).

Ez így kereken negyven, amivel a kihívás egyik felét elbuktam, de mivel mindegyik angol nyelvű, összességében nem vagyok elégedetlen. 

Ja és már csak ötven oldal van hátra az aktuális olvasmányomból, ha ma a végére is érek, már nem írom ide, mert lusta vagyok és az élet rövid ahhoz, hogy újraszerkesszem a bejegyzést.

Statisztika: a 40 könyvből 12 volt fizikai könyv, 11-et olvastam kindlin és 11-et a laptopomon, 6-ot pedig a telefonomon. Rákaptam a graphic novel-ekre, és lett egy újabb kedvencem is, Vera Brosgol, akinek a stílusát azóta is próbálom lopni a saját rajzaimban.

Amikkel megakadtam:

A How to be a Victorian nagyon tetszik, valahányszor ráveszem magam, hogy olvassam, de manapság valahogy nincs hozzá kedvem. A The little stranger, a Silent Companions és a Good Bye, Berlin sem fogott meg, de valószínű ki fogom őket végezni valamikor, a Lonely City-t és Mr. Ripley-t viszont szerintem félbe fogom hagyni, mert ismétlem, az élet rövid.

24.-én még lehúztam egy műszakot (gyötrelem volt, vezetői ellenőrzéssel kezdődött, amit komolyan muszáj volt karácsonykor, majd hiperaktív, irritáló munkatársakkal folytatódott - a faszom kivolt a végére), majd hazajöttem, szedtük magunkat és a bejglinket és átmentünk Angol Barátokhoz ottalvós, vegán töltött káposztás karácsonyra.
Békés volt, jól esett nagyon, és egész végig pizsamában voltunk.

Aztán azóta élem a két ünnep közötti átmeneti időszakot, sosem tudom, milyen nap van, irritált vagyok és nyűgös, kétnaponta reménykedve feldugom az orromba a tesztpálcikát és titokban dühös vagyok, hogy negatív, mert ha pozitívat tesztelnék legalább itthon lehetnék irritált és nyűgös.

Viszont rászoktunk manapság, hogy az egész család egyetlen négyzetméteren tartózkodik, én Medvegynek bújva, a macska az ölemben, és olyan meghittek ezek az esték, hogy na.

alive but god at what cost

M.-nek, vagyis Angol Anyánknak tegnap este volt egy jó érzésekkel zárt állásinterjúja az álomállására, és utána átjött kicsit beszélgetni meg ünnepelni - ami olyan jól sikerült, hogy amikor fél ötkor csörgött az óra, még mindig gin-ízű volt a szám. Aztán csak túléltem a napot (méghozzá kávé nélkül!), ledolgoztam a nyolc órámat, és most itt ülök, nézzük az Emily in Paris második évadát, korábban bevásároltunk a karácsonyi zárvatartásra és két bejgli sül a sütőben.

Ja és kék a hajam.

...vagyis ilyen galaxis-színű, mert néhol még átsejlik némi lilás-pink, ami elég könnyen javítható lesz majd, de igazából így is nagyon tetszik. Miért nem kezdtem hamarabb festeni a hajam, ez iszonyú jó szórakozás.

2021

Évértékelés Rókától lopva - néhány kérdést nagyvonalúan kihagytam, mert kicsit redundáns volt rájuk a válaszom és nem szeretnék a szükségesnél jobban untatni senkit.

1. Milyen kihívásokkal kellett idén szembenézned?
Ez az egész év az volt, haha.

2. Mikor voltál a legboldogabb?
Amikor felvettek a Starbucksba. Utána persze sírásig hergelt agónizálás jött, de az első diadal emléke még mindig jól esik.

3. Mikor voltál a legmélyebben?
Az év első negyedében: nyakig ültünk a soha véget nem érő lockdown-ban, hideg volt és sötét, egyedül voltunk bezárva a lakásba. Nem voltak azok túl jó hónapok, és nagyon vicces belegondolni, hogy akkor azt is úgy értékeltük, hogy wow ez már nem is olyan vészes, mert az előtte lévő 2020 utolsó negyede még annál is gyötrelmesebb volt.

5. Milyen újdonságok történtek veled? Volt köztük olyasmi, amit tavaly el se tudtál volna képzelni?
Munka! Közösség! Kis munkahelyi barátok!

6. Van valami, amit hiányolsz az évből?
Elsőre az utazást mondanám, de igazából annyira nem hiányzott, talán már túlvagyok az életem görcsösen utazós korszakán. Berlinbe szeretnénk végre visszanézni, ezt leszámítva már nincs rajtam az a görcsös mehetnék, mint régebben.

7. Változtál, fejlődtél valamiben? Nyertél új, pozitív tulajdonságokat?
Sokkal lazább lettem (mármint önmagamhoz képest, haha, képzeljétek, milyen gáz lehetett a helyzet, ha ez már a lelazult verzió), a kórosan alacsony tűrőképességem kicsit megnőtt, egyre ritkábban agonizálok apróságokon. Könnyebben small-talkolok, és egyre jobban beszélek és fejezem ki magam angolul.

8. Szereztél negatív tulajdonságokat?
Semmi új nem ugrik be, csak az eddig is meglévőek.

9. Szereztél új barátokat?
Nem merem még barátoknak nevezni, de hatan elég gyorsan és szorosan összerázódtunk a Starbucksból, még munkán kívül is összeültünk párszor és tervezünk is még.

10. Van olyasmi, amit azért nem tettél meg, mert nem voltál elég bátor?
Igen, még mindig nem jelentkeztem dietetikus munkákra. Egyrészt még nagyon élem ezt a vidám, felelősségtől mentes és agyatlan munkát, másrészt nem tartom magam még mindig felkészültnek rá, és annyira félek az elutasítástól, hogy inkább nem is próbálkozom.
Légyszi ne álljatok körbe és köpködjetek le.

12. Min törted legtöbbet a fejed?
Valószínű a hajamon, elég sokat basztattam unalmamban. Meg azon, hogy mi a faszt csinálnak a szomszédok, ami úgy hangzik, mintha egy csapat gorilla kidobósozna egy medicinlabdával.

15. Mi volt a legelgondolkodtatóbb szöveg, amit idén hallottál?
If you can't beat the fear, just do it scared. Nem tudom, hol találtam már, de annyira tetszett, hogy kiírtam a naptáramba, és most felírtam a 2022-esbe is, pedig nem vagyok az az idézetes.

16. Mi volt a legkedvesebb bók, legszebb mondat, legjobb dicséret, amit kaptál?
Az első munkanapomon az akkori üzletvezető elmesélte, hogy az interjúm után a lokális vezetővel kibeszéltek és megkérdezte tőle, miért nem ajánlott nekem szerződést ott helyben.

17. Mi volt a leggázabb mondat, amit neked szántak?
Nem tudom, de egyszer egy dühös skót néni kiborult azon, hogy elhagytuk a rendelését, és amikor sűrű bocsánatkérések közepette odaadtam neki papírpohárban, először a pohárra, majd rám nézett és megvetően közölte, hogy the service here is a disgrace.
Szegény aztán jól ki lett röhögve a headsetben.

18. Volt valami, amin meghatódtál?
Amikor a spiritualitásról és a megérzésekről beszélgetve az egyik kedvenc munkatársam elmesélte, hogy az első találkozásunkkor úgy érezte, hogy jó energiáim vannak és mi jóban leszünk.

19. Volt, hogy kétségbeestél? Mi miatt?
Tavasszal-nyáron volt egy újabb mélypontom, amikor először jelentkeztem baristának a Costába és visszautasítottak a belsős teszten elért "alacsony eredményem" miatt, és hetekig ütlegeltem magam, hogy ez nyilván annak a jele, hogy egyáltalán nem vagyok jó semmire és soha nem is leszek.

21. Sikerült túllépned olyan dolgokon, amik miatt tavaly még bánatos voltál?
Már nem érzem magam olyan életképtelennek, mint tavaly ilyenkor.

22. Mire voltál a legbüszkébb?
Amikor az amúgy nem túl kedves munkatársam meglátta az első flat white latte artomat, és odakiáltott a műszakvezetőnek, hogy LOOK AT THIS VIKI DID THIS ON HER FIRST TRY!

24. Melyik volt a legviccesebb pillanatod?
Tipikusan olyan pillanatok, amik elmesélve nem olyan viccesek, például amikor közterületen alkoholizálva kommandóztunk a rendőrség elől, vagy amikor Messzelakó Barátommal napokon át röhögtünk a hattyún, akinek zoknit húztak a fejére.

25. Van legkínosabb pillanata az idei évednek?
Az első néhány napom-hetem a Starbucksban. Valószínű nem volt annyira vészes a helyzet, de úgy éreztem magam egy év otthon ülés után, mint egy farkasok között nevelt gyerek, akit próbálnak visszaintegrálni a társadalomba.

26. Kóstoltál meg új ételeket?
Több munkatársam is mutatott ezt-azt a saját nemzeti konyhájából.

29. Megtudtál újat magadról vagy az életről?
Az életről, hogy felnőttnek lenni közel sem olyan komplikált, mint gondoltam.

30. Kitörölnél valamit az évedből, ha tehetnéd? - mármint a koronán kívül.
Az első felét talán? De nem szívesen válnék meg ettől sem, segített azzá a csodálatos és szerény valakivé válnom, aki most lettem.

31. Ha már korona, milyen hatással volt a vírus az életedre?
A szüleimmel nem találkozhattunk több, mint egy évig. Az állandó maszkviselés miatt nem voltam egyáltalán beteg az évben, viszont tiszta pattanás lett az arcom alsó fele.

32. Csatolj egy képet, ami rákerülhetne idei életed könyvborítójára.
Életem könyvének a borítóján grafika lenne, mert nekem annyira nem tetszenek a fotóborítók, ezt a fotót viszont szeretem és annó nem raktam ki sehová, szóval

35. Erősebbnek vagy gyengébbnek érzed magad, mint tavaly?
Tagadhatatlanul erősebbnek.

36. Megismertél új előadót? Mi tetszett meg benne? Mutass tőle valamit!
Nagyon látszik, hogy 2021 első felén beleragadtam a komfortzónámba, szóval zeneileg is gyakorlatilag ugyanazt a 10 számot hallgattam oda-vissza - aztán meg amikor sok új dolog történt, megnyugtatásért mentem a megszokott zenéimhez, szóval ja, iszonyú unalmas volt az idei spotify wrapped-em.
De csak hogy legyen itt valami zene is, ez a szám szól végtelenített loopban a kocsinkban és ezt hallgattam powersongnak az interjú előtt is, mielőtt nagy levegőt vettem volna és besétáltam.

40. Mi az, amit idén csináltál legelőször?
Pumpkin Spice lattét, haha.

41. Történt veled olyasmi, ami a szerencsén múlt?
Elég sok ilyen volt, de csak azért, mert erősen hiszek a sorsban és abban, hogy mindennek okkal kell történnie, pl hogy az utána jövő vergődéssel együtt is szerencse, hogy nem vettek fel a Costába, mert nekem itt van a helyem és ide kellett kerülnöm. De pártatlan megfigyelőként (és megrögzött kételkedőként) Medvegy is a tanú rá, milyen őrülten szerencsés tudok lenni.
Ja és talán a szerencse része az is, hogy körülöttünk már majdnem mindenki túlesett rajta, de sem a szüleim, sem mi nem lettünk Covidosok.

45. Ha a 2020-as énednek levetítenénk egy 2021-es montázst rólad, szerinted hogyan reagálna?
Örülne!

46. Szerinted mi 2021 legabszurdabb történése (akár az életedben, akár a nagyvilágban)?
Az egész magyar politika. Néha konkrét agónia olvasni az otthoni híreket, ehhez képest Boris Johnson egy jól szituált, kompetens vezetőnek tűnik.
Ja meg persze a hattyú. Ki csinálhatta, és hogyan? Meg miért? Annyi kérdésem van.

47. Összességében milyennek érzed az éved?
Összességében? Eredményesnek.

48. Változott a jövőképed a tavalyihoz képest?
Tavaly nem volt egyáltalán, haha.
Jelenleg egy ceruzás vázlatunk van a jövőről, de a jelenlegit is már vagy négyszer gondoltuk újra a legelsőhöz képest. Majd lesz valami, optimisták vagyunk.

49. Szerinted miben fejlődhetnél még?
Lehetnék még önállóbb, kezdeményezhetnék gyakrabban, és lehetnék bátrabb is.

50. Hogyan képzeled 2022-t?
Szabadnak. Boldognak.

51. Most, hogy megválaszoltál 50 kérdést, milyen érzések kavarognak benned?
Csaltam, és vagy négy részletben csináltam valamivel kevesebb kérdést. Összességében sikeresnek érzem az évet, és egészen büszke vagyok rá, mit el nem értünk 2021-ben, annak ellenére, hogy elég kaksinak érzem magam jelenleg, és ezt eddig kivetítettem az egész évre. Közben nem is volt olyan vészes.

take your vitamins kids

Végül eljöttek a szüleim a múlt hétvégén, és tökéletesen leírja, milyen ambivalens felnőttként napokig összezárva lenni a saját szüleinkkel, hogy ittlétük alatt néhány dolgukra-megjegyzésükre többször kellett önnyugtató jelleggel, tudatosan mélyeket lélegeznem az ösztönös ingerült válasz helyett, aztán meg sírtam a búcsúzás után egyedül hazafelé sétálva.
Talán ezért mondják, hogy sokkal könnyebb távolról szeretni egymást.

Nembrit kolléganő: We should really put out a sign to the drive thru: "Lean closer to the speaker or fuck you".
Én: Hey, we're in Britain, we don't say "fuck you". The correct term is "fuck off".
Ezzel még a mellettem pakolászó brit kolléga elismerését is sikerült kivívnom, szóval nem kicsit voltam büszke magamra.

(a beszélgetést inspirálta, hogy irritálóan sokan motyognak a mikrofonba, vagy próbálnak az anyósülésről bekiabálva rendelni)

Nem tudom, mi van velem, még mindig nem igazán vagyok jól. Hét órákat alszom, ami azért bőven elégnek kéne hogy legyen, de nem az: gyakorlatilag minden szabadidőmet valami vízszintes felületen elheverve töltöm a macskával és a giganagy és extrapuha plédbe csomagolva, és érzem, hogy ha fel kéne állnom és valamit csinálnom kéne, valószínűleg belehalnék az erőfeszítésbe, csak hogy kicsit se legyek drámai.
Kicsit gyanakszom, hogy talán most kivételesen nem a fejemben van a baj, hanem tényleg szervi szinten van valami gáz, de az a baj, hogy ha mentálisan fáradt vagyok, nyilván minden egészségmegőrzésre irányuló szokásom azonnal kihullik a rutinomból (normális táplálkozás, vitaminok rendszeres szedése, torna), amitől persze még fosabbul érzem magam, de a fene se tudja már, melyik volt előbb.
De most megemelem a D-vitamin adagomat, amit valószínű már jóval korábban meg kellett volna tennem.

Hongkongi kolléganő nemrég megkérdezte tőlem, hogy mi, európaiak nem ismerjük meg arcról egymást, ki melyik országból jött? És ezen a kérdésen azóta nem tettem túl magam, mennyire cuki már, de valamilyen szinten nem jogos..?

Tegnap nagyon szenvedős műszak volt, de valahogy mindannyian versenyt vergődtünk a belső headsetben, amitől máris nem lett annyira rossz. Hazafelé meséltem Medvegynek, miken röhögtünk már kínunkban, majd rám nézett és megállapította, hogy te itt jól érzed magad.
És nahát, tényleg.

Pillanat: ülünk Angol barátaink konyhaasztalánál, amíg beszélgetünk M., vagyis Angol anyánk mandarint pucol, és magától értetődően nyújtja a gerezdeket nekünk Medveggyel.
Hálás vagyok ezért a barátságért.

Everything hurts

Vasárnap bejött egy nagyon orosz futársrác a Starbucksba, utána megkérdeztem a többieket a headsetben, hogy ugye nekem nincs ilyen erős szláv akcentusom. Megnyugtattak, hogy nem, és kedvenc work bestie-m bevallotta, hogy elsőre olasznak gondolt, mert hogy nyilvánvalóan akcentusom van, de nagyon dallamos - és ezzel a tippel együtt továbbra is 100% marad a származásomat olasznak tippelők aránya, ami csak azt jelentheti, hogy a helyiek nem sok olasszal találkoztak eddig.
De már nem tartom számon, hányszor hallottam ezt, de sokszor (néha vevőktől is).
Ugyanezen a műszakon végig a kávégépen voltam, egy ponton már autopilot-ra váltottam, de így is kilátszódhatott belőlem az idegállapot, mert az egyik munkatársam előre bocsánatot kért a zavarásért és háromszor bocsánatot kért, amikor szólt valami apróságról, és akkor már kínomban felnevettem, hogy ennyire látszik rajtam? és mondta, hogy ja, eléggé.

Amúgy most általánosan nem annyira jó, a napjaim téli szürke fáradságban telnek, dolgozom, hazajövök, és visszamászom az ágyba, néha délután háromkor. Kezdem unni a hajnali műszakot, mert elméletben tök jó már kettőkor végezni, de aztán a megspórolt idő elmegy délutáni szundikára.
Talán rá kéne szokni a korábbi lefekvésre, tűnődött főhősünk, ahogy visszaolvasta a bejegyzést.

A kabát vadászat elég kilátástalan, nehéz az élet, ha az ember túlságosan zsidó kiadni egy vagyont ruhákért, de közben meg drága ízlése van.

Ja és a hajammal is most jutottam abba a szerencsétlen fázisba, hogy még pont vállalható, de úgy egy hajmosás választja el attól, hogy látványosan ki legyen fakulva - felfrissíteni nem akarom, a kékhez meg ki kéne koptatni belőle a pinket amennyire csak lehet, ami heti egy hajmosással még vagy egy hónap ilyen ilyen halottrózsaszín hajjal.
Szenvedés az élet, de csak lesz majd jobb is.

Még nagyon régen olvastam a Nő Berlinben naplót a frissen legyőzött Berlinben megélt napokról, és abban írja, hogy egész hatékonyan lehetett elbújni az oroszok elől a városi társasházak felsőbb emeletein, mert az orosz katonák, legtöbbje kisvárosi-falusi ember, kényelmetlenül érezte magát olyan magasan. És ezt olvasva meg is jegyeztem, hogy höh hát igen, milyen gyönyörű példa ez a két nemzet másságának kidomborítására, blabla - és most itt vagyok, ÉS FÉLEK A HETEDIK EMELETEN, rendszeresen halljuk süvíteni a szelet, amitől a mellkasomba mar a szorongás, sőt, nemrég éjszaka is felébredtem rá és tudatosan vissza kellett nyugtatnom magam, hogy ez egy masszív lakás, biztonságban vagyok.

Tegnap egykor végeztem a munkával, hazajöttem, lezuhanyoztam és fogat mostam, majd toltunk egy olyan kétórás power szundit, hogy utána már nem is hagytam el az ágyat, csak hevertünk jobbra-balra a malaccal és kiolvastam az aktuális könyvemet, egy középgagyi krimit (Rock Paper Scissors, Alice Feeney), nem volt rossz, de rádöbbentett, hogy továbbra sem szeretem a krimiket.
A macska viszont annyira édes volt, egy ponton gyakorlatilag a fejem alá gyűrtem párnának (illusztráció balra) és úgy néztünk a Binging with Babish videókat, és nem szólt semmit csak dorombolt tovább.
Annyira szeretem ezt a cicát.

Ma elmentünk sétálni, és úgy süvített a szél, hogy hazaérve felszabadultam az internetre szélbiztos kabátokat nézni, és találtam is egy gyönyörű türkizkéket, de olyan erősen a lélektani határomon felül van, hogy csak lementettem későbbre, amikor még dühödtebb leszek a széltől. Nem tudom amúgy, csak engem tesz a viharos szél agresszívvá?

A Hangos Szomszédoktól meg néha olyan hangok jönnek, mintha egy csapat 200 kilós óvodás játszana nagyon intenzív fogócskát. Szerencsére csak pár percig tart egy meccs, de akkor is, mi a fasz.