Nemrég meséltem Medvegynek, hogy haha túl régóta vagyok a Starbucksban (jövőhéten lesz EGY ÉVE) és túlságosan kevés inger ér, mert unalmamban nem csak az árakat jegyeztem már meg, hanem kezdtem a félig rendszeresen vevőket is, és milyen aranyosan meglepődik valaki, amikor mielőtt bármit mondana kérdem, hogy a szokásosat..? A nevét pedig tudom fejből.
...erre tegnap elmentünk a mi szokásos kávézónkba, és a barista srác azzal fogadott, hogy americano és szója latte, itt fogyasztva? Aztán hozzátette, hogy üljek csak le, majd kihozza nekünk. Majdnem meghaltam, milyen cuki már.
Szóval most új törzshelyet kell találnunk.
Az állásinterjú megadta végre a kellő lökést ahhoz, hogy elkezdjek az IELTSre készülni, persze nem viszem túlzásba, de naponta leülök foglalkozni vele pár órát.
Ugyanitt elkezdtem a klinikai dietetika tudásomat is felfrissíteni, amivel csak annyit értem el, hogy elkezdett szorítani a mellkasom és tele a fejem nem túl szép, önbántó gondolatokkal, szóval lehet ezt még félreteszem egy kicsit, és visszatérek a térképek összehasonlításához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése