A mai műszakom olyan szörnyű volt, hogy többször elgondolkodtam a felmondáson: az egyik munkatársam beteget jelentett, amitől olyan kevesen voltunk, hogy nem tudtam elmenni a szünetemre, 5:30 és 1 között kétszer ültem le 5-5 percre, mielőtt visszarohantam volna, mert a többiek így már nem tudtak megbirkózni a munkamennyiséggel.
Aztán meg tök hülyén éreztem magam, hogy most komolyan arra a munkatársamra vagyok dühös, aki kórházban töltötte az éjszakát és ezért nem tudott bejönni - szóval a pusztító dühömet a menedzsmentre irányítottam, akik annyira megvágták a büdzsét, hogy ilyen szinten ki van számolva a munkaerő, és elkezdtem ajándék kávékat osztogatni a kedvenc törzsvevőimnek, mert miért ne.
Ja és később a kajámért sem fizettem, lol, rúgjanak ki nyugodtan, szívességet tennének vele.
Azóta amúgy hazajöttem, lezuhanyoztam és aludtam két órát, szóval most kicsit jobb, de komolyan, a faszomat már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése