Kijött egy új Nightwish szám, és rádöbbentett, hogy még mindig ők a kedvenc zenekarom, akik pontosan a lelkem frekvenciáján játszanak.
Medvegy hazautazott Budapestre, szóval most egyedül leszek szerdáig. Az első két nap eddig szupika, dokumentumfilmeket néztem, túlárazott Lushos fürdőbombákkal kádaztam, előtte meg sérvet kaptam, amikor egyedül cipelhettem haza a tízezer kiló macskakaját.
Meg nem tudtam aludni éjjel, mert nem volt kihez hozzábújni.
Kezdek egyre jobban összebarátkozni az egyik introvertált munkatárssal, meglepő dolgokban és teljesen váratlanul rezonál össze az ízlésünk, jelenleg egy általa ajánlott könyvet olvasok és imádom (másik epik példa: hétfőn a team meetingen ő zongorázott a háttérben, egyik dallamot a másik után, amikor az egyikre felkaptam a fejem, hogy "ez az Elfen Lied?"), aztán meg tök szerencsétlenül érzem magam, amikor munkaidő végén ahelyett, hogy elrohannék, megállok az asztala mellett és megvárom, amíg elkészül, hogy együtt sétálhassunk ki az épületből, hogy JÉZUS MÁRIÁM most magában biztos a háta közepére nem kíván.
Aztán persze Medvegy meg Angol anyám is jól letoltak, hogy ne legyek már ilyen. Faszom a néha már kétszínűségbe hajlóan udvarias britekbe, akik miatt ilyen trust issue-im vannak.
Nem tudom, minek fáradtam nyári ruhák vásárlásával, amikor Angliában élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése