Legyőzöm a világot

Ma céges "fun day out" volt, gondolom mondanom sem kell, hogy már tegnap szarul aludtam miatta: egy az egyben osztálykirándulás hangulatom volt, amikor nincs menekvés, egész nap össze vagyunk zárva, és jópofizva csapatot kell építeni. Annyi szerencsém van, hogy már nem vagyok 13, szóval pakoltam be fejhallgatót meg könyvet, hogy ha túlstimulál a helyzet, egyszerűen fogom magam és elvonulok egy kicsit.

Aztán persze minden okésan sült el, egy ponton voltam csak kicsit felbaszva, amikor összeálltunk az egyik, kicsit introvertáltabb munkatárssal, hogy akkor megejtünk egy kis csendespihenőt egy leterített pokrócon - erre nem követett minket mindenki, és nem sokkal később az egész csapatunk ott dumált a fejünk felett?

Mindenesetre amikor nem sokkal később egy másik munkatárs felajánlotta, hogy akkor ő meglép, van még a kocsijában hely, ki akar jönni, rárepültem a lehetőségre és csak úgy porzott utánam a föld a parkolóba rohanva. A kocsiban a kínos csendet elütve még elővettem az "az emeletes buszok ijesztőek" és a "a körforgalmaknak semmi értelme" stand up számaimat, hogy aztán hazaérve biciklire pattanjak és elmenjek 15 km-t tekerni meg a Trent partján ülni és nézni, hogy úszik el a dinnyehéj, mert JÉZUS MÁRIÁM de elfáradtam és a tököm telelett az emberekkel.

Amúgy Medvegy is hazaért időközben, szóval helyreállt a rend a családban, a macska sincs már teljesen kiakadva.