-

Ma kémián megalapítottuk az Egyházi Természettudományokat. Annyiban különbözik a sima Természettudományoktól, hogy minden "Miért..?"-tel kezdődő kérdésre az a helyes válasz, hogy "Mert I.ten így teremtette".

-

Emilie Autumn:
The Asylum for Wayward Victorian Girls

Ezt szeretném nagyon nagyon nagyon.

Nagyon.

nagyon

-

Ma az egyetemen felvilágosítottak, hogy ha be is jutok, azért tanulnom majd kell (leesett az állam).
Majd az mintaelőadás alatt azon töprengtem, hogy vajon az első sorban ülő, hegyes-rózsaszín műkörmös lányka tényleg érdeklődik-e a kémia iránt, és hogy ezekkel a körmökkel hogyan veszi fel kísérletezéshez a gumikesztyűt. Bár a fémdarabkákhoz biztos nincs szüksége csipeszre.
Aztán hazaúton, a trolin egy bácsi megkérdezte tőlem, hogy milyen könyvet olvasok. Megmutattam.

-

Holnap megyek ismerkedni a jövendőbeli egyetememmel (remélhetőleg). Bár jelenleg elég kilátástalannak tűnik a helyzet, és noha nagyon a műfajomba vágna az összekucorodás és sírás, most csakazértsem.

Nagy a kísértés, hogy fogyjak egy kicsit (az mindig megnyugtat), de azt sem.

NEM.

-

Ma bioszfakton arról beszéltünk, hogy Semmelweis Ignác előtt az orvosok hullákban turkáltak, majd mentek az élő betegekben (többek között terhes anyákban) matatni. És ő volt az első orvos, aki kötelezte a hallgatóit és az ápolóit, hogy nem csak munkakezdéskor, hanem betegek között is mossanak kezet klóros vízzel, ezzel tizedére csökkentve a halálozási arányt.
És ez a zseniális ember elmegyógyintézetben végezte, és ott is halt meg.

Tegnap rekreáció címmel fél tízkor lefeküdtem aludni és reggel fél hétig édes önkívületben hevertem (amit csak az szakított meg, hogy éjjel valaki rám szólt, hogy mostmár legyek én a nagykifli, kifejeztem a tiltakozásom, mire közölte, hogy egész eddig ő volt a nagykifli, most cseréljünk, kénytelen voltam megadni magam és reggelig én voltam a nagykifli).

Szerintem ez az alvás mentett meg attól, hogy én is elmegyógyintézetben végezzem, mielőtt leérettségizhetnék.

-

Most töltöttem ki  jelentkezésemet a rendes kétszintű érettségi vizsgára.
Egész végig az járt a fejemben: most még meggondolhatod magad.
A mellettem verekedős játékozó kedvest megkérdeztem, tuti nem lehet alapszinten menni töriből, majd csak beírtam a kémia emelt szintet.

-

Életem párja születésnapjára egy bonsait kapott tőlem.
Sajnos csak annyit tudtam, hogy szeretne egyet, de a vásárlás előtt elfelejtettem utánanézni, mit is kell kezdeni egy ilyen növénnyel. Így a szülinapi örömködés után, mikor kedvesem leült legjobb barátjával, az internettel megkonzultálni a dolgot, egyre lecsúszottabb arccal közölte, mi mindent kell tenni ezért a kis nyavalyásért.
Eleinte rá bíztam, "ő kapta, tartsa is életben" alapon. Csakhogy szegényke egyre csak kókadozott, hullottak a levelei, és a földje, aminek állandóan nedvesnek kéne lennie, olykor porzott, máskor pedig penészes lett.
Akkor vettem kezembe a dolgokat, mikor már csak két darab levele maradt. Mindig is orvos akartam lenni, szóval ha a bonsainak lett volna szeme, mélyen belenézek, és közlöm vele: nem halhatsz meg.
Azóta újra vannak levelei, a földje mindig nedves, mint lennie kell, és már egy metszés is ráférne, annyi új ága nőtt. Gaia vagyok.

-

Tegnap anyukám megkért, hogy csináljam meg vele Norbi új 50plusszos DVDjét, úgyhogy felcsatoltam a bokasúlyaimat, hogy azért a 20mínuszosoknak is kihívás legyen, és beálltam mellé ugrálni.
A vége az lett, hogy ő tíz perc után feladta, én meg végigcsináltam a teljes, 2x25 perces programot. Amúgy tényleg tök jó, ajánlom minden anyukának ajándékba, akiknek a többi Norbit látva kedvenc kifogása az "én ehhez már öreg vagyok" volt.

-

Szívem csücske beteg, de azért ettünk ma török kajáldában kemencében sült tejberizst, most meg autóversenyezik, miközben időnként dühödten orrot fúj.

-

Szerelmetes évődés este összebújva.
Én: Ha választanod kéne egy nagy csomó NES játék és köztem, melyiket választanád?
Ő: Természetesen téged.
Én: És ha egy iphone és köztem?
Ő: Az iphone egy szar. Téged.
Én: De ha marha sok pénz vagy köztem kéne választani?
Ő: Hmm... A marha sok pénzt, és abból megvennélek.

-

Ma azt álmodtam, hogy gyerekünk született.
Rólam először is tudni kell, hogy évekig nem is akartam gyereket. A véleményemet nem változtatta meg az unokahúgom születése sem (ha egy kétórája szült nő megszorongatja a karod és a szemedbe nézve azt mondja, hogy soha ne szülj, az elég mélyen beleivódik az emlékeidbe). Aztán amikor megismertem Őt, akiből később szeretnék majd egy kicsit is, végül kiegyeztünk abban, hogy lesz egy darab kisfiunk.
Ezért érthetően totál fel voltam háborodva, amikor az álmomban lányunk lett. Olyan felkészületlenül ért az egész: nem volt egy babakocsi, egy kiságy, még egy üveg bébikaja sem otthon, bár magamban megállapítottam, hogy talán a gyerekemmel megoszthatom a Hipp tejbepapimat és a babakanalaimat. A rokonok csak jöttek, megcsodálták és kérdezték, mi lesz a neve, nekem meg csak fiúnevek jártak a fejemben, és reméltem, hogy a gyerek nem érzi a mélységes csalódottságomat, amit a második kromoszómája okoz. Aztán megjött az apja is, és olyan édesek voltak, hogy kezdtem megbarátkozni a helyzettel. Magamban viszont azon sóhajtoztam, hogy majd ha mászni kezd, elkezdhetem dugdosni a nem túl gyerekbarát dolgaimat, márpedig a dolgaim javarésze nem az.

-

Meg tudnám szokni, ha minden reggel lenne időnk ágyban reggelizni, és utána egy negyed óráig teát kortyolgatva német magazint olvasni.
De most sietek megfésülködni az új teljesen bio fa fésűmmel (egy bácsi készítette, tőle vettem potom pénzért a piacon)

-

Nincs nálam boldogabb ember, ha a popómat a radiátor, a tarkómat a napsütés (!!!!) melegíti.

Pont ma méláztam azon, hogy mikor lett belőlem ilyen folyton vacogó nyámnyila. Kiskoromban vígan kirohantam a -20 fokba játszani, és nem értettem, anyukám miért nem akar velem jönni (ha most választhatnék, én se mennék ki magammal). Amikor beköltöztünk decemberben, sokáig nem volt fűtés, de nem emlékszem arra, hogy zavart volna a hideg, és akkori bejegyzéseimben sem említem.
Ez után nem sokkal értem el a jelenlegi állapotot, amikor kabátban ültem végig németórákat, és nyáron is zokniban, betakarózva alszom, és csak karral, eltartott csuklókkal ölelem meg félpucér pasimat, mert olyan hideg a kezem.
Varázslatos vagyok.

-

Ma elmentünk romantikázni kedvenc kávézónkba, ahol a déli csúcsban egy kisgyerekes pár ült mögöttünk. A négy év körüli kislány üvöltött, ahogy a torkán kifért és nagy krokodilkönnyeket hullatott, először azért, mert tejszínhabot akar enni, amikor megkapta, azért, mert neki nem kell a cukros tejszínhab, de végig változatlan hangerővel és vehemenciával. Életem egyébként nyugodt és béketűrő párja itt szorította meg a térdem, hogy nincs kedvünk inkább máshová menni? Nem volt, úgyhogy meggyőzésként próbálkoztam a bociszemes romantikázással, de a mögöttünk hörgő-visító gyerek valahogy mindig beférkőzött a tudatunkba. Ekkorra már nem érdekelte a tejszínhab, azért vonyított, mert az apja nem mellette ült.
A történet itt vett szerencsés fordulatot, amikor végre a gyerek szülei rájöttek, hogy ez egy kávézó, és nem játszótér, és apuka kirohant a gyerekkel a hóna alatt, anyuka még megitta az utolsó kortyot, és ment ő is. Komolyan, egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel mindenkiből. Ekkor fogadtam meg, hogy nem lesz gyerekem.

Megjegyzem, utána jött még egy család, egy hasonló korú kislánnyal és egy kisbabával. A kicsi békésen nézelődött a babakocsiban, a kislány megevett egy profiterolt, és olyan békés és meghitt volt az egész jelenet (és legfőképp csendes), hogy talán mégis lesz majd egyszer.

-

Elolvastam az ehavi Cosmót, aki inkább kaját vesz vagy benzint (esetleg a továbbtanulásra gyűjt, ahogy nekem is kéne, mert úgy tűnik, az én generációm vagy kiáll a sarokra, vagy eladja a fél veséjét, ha tanulni akar), annak alább elmesélem, mi minden van benne.

- divatanyag (pl. hogyan öltözz hivatásosnak Valentin-nap alkalmából);
- hasznos szextippek, amiket eddig sosem hallottunk (pl. ne zárd össze a lábad);
- hasznos beauty-tippek, amiket eddig sosem hallottunk (pl. mosd meg az arcod este);
- egy önbizalomnövelő cikk, miszerint fogadd el magad úgy, ahogy vagy;
- két oldallal később részletes diéta, hárommal előtte egy vagon hasleszorító bugyi;
- egy rakat statisztika a pasik félelmeiről, amit kb. 100 pasi megkérdezésével szerkesztettek össze (és mivel az enyém nem volt köztük, nem tudom, miért kellene ennek engem érdekelnie);
- egy tragikus cikk arról, hogy a bulimia rossz;
- egy nagyon életszagú "kihallgattuk a pasikat" cikk;
- egy csokor "a Cosmó megmentette az életem" drága jutalomparfümért nyalizós olvasói levél;
- soksok fincsi, vacsi, lájk, kajálás, dögös, csini, és hasonló szép szavak.

Imádok nőnek lenni.
És büszkebüszkebüszke vagyok, mert ilyen okos szerelmem van <3

-

Az egyik osztálytársam mondta valamelyik nap, hogy "minden rossz egy nagyobb jó érdekében történik".
Manapság ezen rágódom, és próbálom a magamévá tenni, nem csak ismételgetni.

-

Sokat tanulok (de nem eleget), állandóan fáradt vagyok és kezdek kiborulni az érettségi/érettségibankett/felvételi körüli stressz miatt.
Ennyi lenne, egyébként nincs miről írnom.

-

Tegnap átadtam a helyem a villamoson egy begipszelt karú pasinak (mivel én is szerencsétlenkedtem már könyékig gipszben, tudom, hogy nehéz. majd ha nyugdíjas is leszek csúcsidőben tíz kiló krumplival, akkor nekik is átadom), erre a következő megállón felszállt egy ellenőr.
Ha van karma, megcsókolhat ahol akar.

-

Péntek kora délután van, rend, tisztaság, kint hideg, bent almás tea, és holnap, amikoris két és negyedévesek leszünk, vagy fagyizni szeretnék, vagy különlegeskávézni.
Érdekes, bármennyit alhatok, kifogásom van, miért vagyok fáradt. Ma csak három órám volt, de az is túl soknak tűnt. Reggeli után még visszamásztunk, és én (pót)kávézva kiolvastam a könyvem, ami tegnap éjjel az utolsó harminc oldalnál esett ki a kezemből, ő pedig örvendezett a Kindle-nek meg a rajta leledző háromtucat könyvnek.

-

Mostmár van Kindle-nk is (vagyis neki van, de mint tudjuk, ami az övé, az az enyém is, de a grízpuding csak az enyém). Érdekes, hogy több műszaki cikk vételénél asszisztáltam, mióta együtt vagyunk (cirka két éve), mint egész eddigi életemben.

-

A DMben, a "problémás bőrre" polc fölött, egy "érzékeny fejbőrre" biosamponnal a kezemben azon merengtem, hogy miért kell nekem ilyen nyominak lennem?!

-

Ha az ember lánya nem megy be az utolsó tanítási napokon, ezért lemarad a vizsgabeosztásól, és a vizsgát megelőző este facebookra teszi ki a kérdést, majd telefonál egy sort, hogy megtudja, hogy nincs benne az első tízben, de konkrétabbat nem, az vajon jó jel..?

UPDATE: lehetséges, hogy van benne valami, mert ötöst kaptam.

Best of 2011

- Levizsgáztam magyarból és biológiából, megkaptam az angol-, megszereztem a német nyelvvizsgát;
- Voltam Olasz tengerparton, Ausztriában, Isztambulban (egy icipicit Ázsiában is), és Bécsi karácsonyi vásáron;
- Megfordultam az Operában (többször is), Aquarénában, Fejős Éva dedikáláson, Rám szakadékban, a RAM Colosseumban, és még sok más izgalmas helyen;
- Lett PS2nk, Guitar Herónk, sok új társasjátékunk, Nintendónk:), asztali gépünk;
- Egyre többet jártam biciklivel, kétnaponta sikerült időt szakítanom a tornázásra, testmozgásra (nyáron napi egy órát gyötörtem magam, amit utólag egy kicsit bánok: csinálhattam volna valami értelmesebbet is), és a súlyom nem ingadozott többet +/- 1,5 kilónál. Talán kijelenthetem, hogy én és a testem kezdünk jóban lenni;
- Rengeteg könyvet olvastam - a többség tetszett is;

- Végre levágattam a hajam egészen rövidre, amivel több legyet ütöttem egy csapásra: megszabadultam az átkos vörösre festett résztől, bevállaltam valamit, amitől mindig tartottam és nem fújta a szél az arcomba a hajam, amikor fagyiztam;

- Továbbra is boldog vagyok a párommal, és ugyan nem volt mindig könnyű, már tudom, hogy együtt mindenre képesek vagyunk (és aki mellesleg idén kapott egy remek állást és helyt áll az egyetemen is: őszintén mondhatom, igazán büszke vagyok rá);

- Egészen a végére a rendszeretetet is sikerült befogadnom - elvégre “Akiben zűrzavar van – zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van – rendet teremt maga körül”, és talán visszafelé is működik;

- Nem álltam elő egyetlen fogadalommal sem, ha változtam, azt magamtól tettem.

Őszintén, nem igazán hiszek az önkényesen kijelölt "fordulópontokban": amikor kicsi voltam, mindig rácsodálkoztam, miért ugyanolyan minden egy-egy szülinap, szilveszter utáni reggelen. Vártam a nagy változást, a tüzijátékot, de minden pont olyan volt, mint előtte. A bekövetkező változás (jó vagy rossz) nem várja ki a megfelelő időpontot. 

De mégis, rengeteg tervem, gondolatom, megélni való élményem van a következő évre (ami mint tudjuk, csak egy általunk kijelölt intervallum).

Úgyhogy hajrá!