-

Életem párja születésnapjára egy bonsait kapott tőlem.
Sajnos csak annyit tudtam, hogy szeretne egyet, de a vásárlás előtt elfelejtettem utánanézni, mit is kell kezdeni egy ilyen növénnyel. Így a szülinapi örömködés után, mikor kedvesem leült legjobb barátjával, az internettel megkonzultálni a dolgot, egyre lecsúszottabb arccal közölte, mi mindent kell tenni ezért a kis nyavalyásért.
Eleinte rá bíztam, "ő kapta, tartsa is életben" alapon. Csakhogy szegényke egyre csak kókadozott, hullottak a levelei, és a földje, aminek állandóan nedvesnek kéne lennie, olykor porzott, máskor pedig penészes lett.
Akkor vettem kezembe a dolgokat, mikor már csak két darab levele maradt. Mindig is orvos akartam lenni, szóval ha a bonsainak lett volna szeme, mélyen belenézek, és közlöm vele: nem halhatsz meg.
Azóta újra vannak levelei, a földje mindig nedves, mint lennie kell, és már egy metszés is ráférne, annyi új ága nőtt. Gaia vagyok.