Ma azt álmodtam, hogy kiderült: terhes vagyok (és valamiért a terhességi teszt akkora volt, mint egy transzparens, nem akarom tudni, hogyan oldottam meg a rápisilést).
Úgyhogy elindultam a nődokimhoz, de útközben valami atomkatasztrófa vagy mi történt, és mire odaértem, a kórház ilyen lerobbant, romos hely lett, ahol a túlélők gyülekeztek (nem voltak valami sokan). Ott volt a nődokim is, én meg lerohantam, hogy lehet, hogy itt világvége van, de legyen már szíves megvizsgálni, hogy akkor most tényleg és ha tényleg, akkor mikor lehetne véget vetni a dolognak. Erre jól le lettem teremtve, hogy nem lehetek ennyire önző, hogy abortálom az emberiség jövőjét.
Szóval az álom hátralévő részében csak magamban puffogtam, hogy majd ha a pasim megérkezik, majd ő megmondja nekik, hogy kinek a gyereke lesz az emberiség nagy reménysége.
Álmomban sem vagyok normális.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése