2013. szeptember 26., csütörtök

Átugrottam a barátnőmhöz este nyolckor. Mielőtt elmentem, Medvegy megígérte, hogy értem jön majd a megállóba, a szüleim pedig kértek, hogy csörögjek rájuk, ha itthon vagyok.
22:40kor Medvegy aggódva hív, hogy élek még? Élek, most indulok.
Tizenegy körül értem haza, értesítettem a szüleim is, és noha anyukám általában kilenckor már alszik, most azonnal feléledt, hogy minden oké?

Súlyos teher ám, ha az embert szeretik és aggódnak érte.

PS.: Hetekkel korábban, Medvegy szájából elhangzott az alábbi mondat: "Nem lehetek mindig veled... mit szólnál egy gázpisztolyhoz?"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése