Mi az a téma, amitől a leginkább félsz? Film példa?
Elég unalmas, de őszintén nem nagyon félek már semmi ilyesmitől, de ha mégis választani kell, akkor az, ami megtörténhet. Szeretem a megszállott házakat (Amityville Horror, Haunting in Connecticut, Sinister, AHS és a tegnapi Conjuring IRTÓZATOSAN TUTI VOLT), mert a többség arra épül, hogy egy ember lassan bekattan, ami teljesen reális - hogy történetesen "egy ház hibájából", szerintem lényegtelen. A lényeseket, szörnyeseket nagyon nem szeretem, a kézikamerásakat és ijesztgetőseket sem.
Mi volt a legijesztőbb paranormális élményed?
Nem jut eszembe semmi, pedig régen mindentől féltem, de már elég nehéz megijeszteni. Kiskorom óta faházban laktunk, aminek a padlója folyton nyekergett meg ropogott, mintha jártak volna rajta, és a mostani ház is folytonos fantomzajok forrása, például rendszeresen hallom, hogy zörög a zárban a kulcs, aztán nem jön senki. Ráadásul fekete macskám van, hozzá vagyok szokva a lámpaoltás utáni váratlan zajokhoz.
Egyébként már csak azért is vicces, hogy nem történt velem semmi, mert nagyon hiszek minden ilyesmiben. Gyerekkori barátnőmmel teljesen rá voltunk kattanva a szellemes képekre, amitől utána mondanom sem kell, egész éjjel teljesen be voltam sz.rva, de komoly jelenségnek nem voltam tanúja. Amikor felköltöztünk, én kaptam azt a szobát, amiben pár héttel korábban meghalt a nagymamám, még a kanapé is ott volt, amin történt. Vártam, szinte provokáltam, de nem volt semmi.
És ami a legbizarrabb, hogy ezért szomorú vagyok.
Mi volt a legviccesebb para élményed?
Egy japán horror után Medvegy annyira be volt tojva, hogy úgy szorongatott egész éjjel, mint egy plüssmackót. Nyaffogott, hogy most sérül a férfiassága, de szerintem ez nem ilyeneken múlik, és remekül mulattam rajta.
Mi volt a legijesztőbb rémálmod?
Az egyiket azt hiszem, már leírtam korábban, de gondolom már senki sem emlékszik rá, ahogy én sem arra, publikáltam-e végül: valami újságiróféle voltam, és egy híres orvosról írtam, aki önkívületben feküdt a kórházban. Én ott ültem az ágya mellett, és rendezgettem régi újságkivágásokat meg jegyzeteket a cikkemhez, amikor magától bekapcsolt a tévé. Egy műsor volt benne egy házról, amit az 1800as évek óta kísértetek járnak, mert egy nőgyógyász itt ölte meg a betegeit. De a történet itt nem ért véget, mert egy nap a nők összefogtak, elmentek hozzá és bosszút álltak rajta. Hogy mi történt, senki sem tudja, de tény, hogy az orvos soha nem került elő a házból, és a műsor végén mutatták a ház képét. Erre lenéztem az ölemben lévő képre, és ugyanazt a házat ábrázolta, és láttam, hogy a mellettem fekvő ember görcsösen, meredt szemekkel és arcán totális pánikkal néz a képernyőre.
Így leírva nem is olyan durva, de nagyon nyomasztó hangulata volt, és nem is tudom, miért, mert sokkolásilag elég magas az ingerküszöböm.
Ja, és ez még az American Horror Story előtt volt.
Félsz a sötétben?
Már egyáltalán nem, csak frusztrál, hogy nem látok, de ismerős terepen nem gond ez sem, ma éjjel például amikor felébredtem, csak ültem a sötétben hosszú percekig, gondolkodtam, nézelődtem, mielőtt úgy döntöttem, visszaalszom. Kiskoromban viszont rettenetesen féltem, nem tudtam lámpafény nélkül elaludni, és torkomban dobogó szívvel rohantam a sötét szobában a kapcsolóig.
Furcsa szokás?
Már nincs, vagy csak nem gondolom őket furcsának. Mondjuk soha nem hittem, hogy ha a paplan alá bújok, az megvéd éjjel, de csak úgy tudtam elaludni, ha arccal az ajtó felé fordultam, hogy lássam, ha bejönne valami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése