2016. február 12., péntek

Az a pillanat, amikor pad alatt olvasol órán*, és elérsz ehhez a részhez:
"- Ez a te könyved, Potter? 
- Igen - felelte Harry, még mindig zihálva.
- Biztos vagy benne? 
- Igen - válaszolt Harry, egy kicsit dacosabban. 
- Ez az a példány, amit a Czikornyai és Patzában vásároltál? 
- Igen. 
- Akkor miért áll a borító belső oldalán a "Roonil Wazlib" név? 
Harrynek egy pillanatra a szívverése is elállt. 
- Az a becenevem."
...és te valamiért ezt olyan fergeteges poénnak gondolod, hogy érzed, ahogy a rekeszizmod rángani kezd, lassan elveszíted az arcizmaid fölött az uralmat, és a padtársaid őszinte megrökönyödésére asztmás fújtatások közepette próbálsz bebújni az előtted ülő háta mögé.

* ami egy elítélendő cselekedet, soha, senki ne tegye, és nyilván én sem szoktam soha

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése