Nem tudom, kinek rémlik, amikor tegnap a hajamat tépve zokogtam, hogy mostantól nem megyek emberek közé, borzalmasan nézek ki és egy fodrász sem lesz méltó a bizalmamra soha többet.
Hát, most már imádom.
BFF, akinek végig közvetítettem az érzelmi hullámvasutamat és ma látta élőben is a fejemet, kiröhögött, hogy nem vagyok normális, de ezt én soha nem is állítottam magamról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése