Dorcival egy teljes napon át össze voltunk veszve.
Került engem, rám se nézett, MORGOTT, ha ölbe vettem - a kaját persze azért elfogadta tőlem, de ha meg akartam simogatni, úgy elsiklott előlem, mintha limbózna, és a kezem lenne a rúd.
Mindezt azzal érdemeltem ki, hogy tegnapelőtt kitisztítottam a fülét.
Ma reggel tört meg a jég, amikor miután beengedtem és megetettem, úgy bújt hozzám, mintha mi sem történt volna, én pedig annyira megkönnyebbültem, hogy szinte kínos lenne bevallani.
Ma megkérem apukámat, intézze ő az aktuális cicafülpucolást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése