A Kacsóh Pongrác úti aluljáró melletti zöld terület éppen ideális volt egy csövesbunker felépítésére, ami mellett ma elhaladva vidám monologizálás hallatszott.
Random csöves: Mert az én küldetésem, hogy megváltsam a családomat! Hogy megtisztítsam!
Medvegy: Miért is zárt be a pszichiátria..?
A hétvégén unalmamban tavaszi nagytakarításos alapossággal kitakarítottam a konyhát és a "dolgozószobámat" (=egy polc és egy asztal), vagyis nem csak tessék-lássék rendet tettem-letöröltem a látványos helyeken, hanem lepakoltam a polcokról, kirámoltam a fiókokat, kitakarítottam, szelektáltam a holmik közül és végül új rendben visszapakoltam. Kicsit ciki volt rájönni, hogy a korábbi zsúfoltsághoz képest jelenleg milyen szellősen állnak a cuccaim, vagyis szép számú felesleges kacatot tároltam eddig... De most tök boldog leszek, ha ránézek a szép rendre, szóval remélem rákaptam az ízére.
(kellett volna csinálni előtte-utána képet, elég látványos lenne)
A szüleim tegnap elmentek nyaralni két hétre, azóta Dorci teljesen ránk van gyógyulva, pedig manapság nagyon kis független korszakát élte; erre most megint bent tölti velünk az egész éjszakát és nem elvonul aludni, hanem szorosan valamelyikünkhöz húzódik. Olyan kis aranyos tud lenni, hogy amint megbomlik a kis családi kör, Dorci ráfügg a többiekre (nyilván én vagyok a mamija, az én hiányom a legfeltűnőbb, de akár Medvegy, akár a szüleim elmennek, megváltozik a viselkedése).
Néha eszembe jut, hogy a szüleim mennyire vigyáztak a kis lelkemre: a Schindler listáját nem volt szabad megnéznem olyan 15 éves koromig, és a Hegedűs a háztetőn ugyan rendszeresen felkerült a repertoárba - de csak az esküvőig, így nagyon sokáig azt hittem, hogy ez egy vidám film.
Kicsit Phoebe-effekt.
Csak az én anyám nem lett öngyilkos, és remélem nem is tervez ilyesmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése