Midnight Moonnál láttam ezt az egyszerű-nagyszerű képes kihívást, ami amilyen egyszerűnek tűnt, annyit lamentáltam vele végül: posztolj 10 képet, ami ebben az évben készült.

Az év képekben való jellemzéséhez nem volt kedvem (még én sem vagyok túl az év privát kiértékelésén), úgyhogy egyéni kedvencekre mentem, de végül az sem lett sokkal könnyebb feladat: elég nehéz volt csak ennyit kiválasztani.
Rá kellett jönnöm, hogy fényképezőgépet kínosan keveset használtam idén, viszont soha nem látott mennyiségű telefonos, spontán életkép keletkezett (ennek okát én az új telefonomban látom, aminek az eddigiekhez képest csodálatos kamerája van elől-hátul, és történetesen pont tavaly év végén kaptam). Ez szép és jó, de azért na, kaptam egy kis figyelmeztetést, hogy ideje lenne leporolni a fotómasinámat is.

Szóval, az én 10 kedvenc képem 2016-ból:
(az egyszavas leírásos kihívást már nem vállaltam, ahhoz túlságosan szeretek beszélni...)

1. arcoskodunk a macskával

2. kék koronában Bécsben a Judengasse ("zsidó köz") tábla alatt

3. az egyik nyáresti futkosás

4. első közös futás a Ligetben - imádom ezt a képet, az Insidious egyik jelenete ugrik be róla

5. random tavaszi kép, sokáig a telefonom háttere volt

6. lány lépcsőzetesre vágott, kócos hajjal fehér csipkeruhában, digitális technika, 2016

7. Medvegy és a macska természetes állapotukban

8. csillámos királylánykezek

9. egy madár? egy repülő? nem, ez SZUPERCICA

10. belaktam az irodát - motivációs poszter az asztalom fölött

2016 olvasmányai

A valódi évértékelés előtt értékelem gyorsan az olvasmányaimat is.

Minden évben úgy állok neki, hogy kimondatlan célom kiolvasni ötven könyvet. Tavaly ez nagyon nem jött össze az akkori 37-tel, de már javuló tendenciát mutatott a korábbi 29-hez képest. Na nézzük, idén sikerült-e az 50.
(a sorrend nem időrendi, inkább csoportosítottam őket műfaj szerint, és a * az év nagyobb kedvenceit jelöli)

A Harry Potterek: (7 + 1 db)
  J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
  J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája
  J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
  J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
  J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje
  J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg
  J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi
  J. K. Rowling meg két valaki: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Tökéletes keretbe zártam velük az évet: a januárt a sorozat újraolvasásával kezdtem, és nagyon sokat segített kisimítani a vizsgaidőszakban leharcolódott idegrendszeremet. Novemberben meg végre megkaptam a nyolcadik részt is, és hiába a sorozat édesanyjának neve a borítón meg áldása az egészre, én nem tudom a kánon részének tekinteni.

Besorolhatatlan béna magyar könyvek: (1 db)
  Rados Virág: Bipoláris

Megtetszett a téma, aztán összességében mégsem tetszett. Szerencsére nem volt hosszú.

Egészségről, evésről vagy kajákról szóló könyvek, amik bizarr módon érdekelnek, és azzal áltatom magam, hogy szakmába vágnak: (5 db)

  Sebestyén Szilvia: Makrobiotika
  Schobert Norbert: A nagy kalóriahazugság
  Jo Marchant: Gyógyító elme*
  Giulia Enders: Bélügyek
  Juhász Márk – Kovács Ildikó: Lisztérzékenyek kézikönyve
Volt még néhány szakácskönyv és besorolhatatlan olvasmány, amik valahol félúton vannak egy album és egy lineárisan olvasható könyv között (Leszoktam a cukorról, Egyél jókat Ellával, stb.), de ezeket csalásnak éreztem volna beleszámolni. Viszont a Gyógyító elme tuti újraolvasós, iszonyú érdekes volt, csak túl sok volt benne az infó egyszerre.

Második Világháborúsok, nyomasztóak: (10 db)
  Gárdos Péter: Hajnali láz
  Stephen King (Richard Bachman): A Hosszú Menetelés
  Alekszandr Szolzsenyicin: Rákosztály*
  Donald Ray Pollock: Mindig az ördöggel*
  Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel
  Sylvia Plath: Az üvegbura
  Robert Merle: Mesterségem a halál*

  Hélène Berr: Hélène Berr naplója 1942–1944
  Anonyma: Egy nő Berlinben* (harmadjára újraolvasva)
  Antoine Leiris: Csak ​azért sem gyűlöllek titeket
Medvegy szerint nekem szenvedélyem a nyomasztó irodalom, és tény, ebből a kategóriából került ki a legtöbb kedvenc. A Rákosztály volt az ultimate kedvencem az évben, egyszerűen zseniális, de rögtön a nyomában jön a Mindig az ördöggel.

Béna krimik, főleg anyám ajánlására: (4 db)
  Caroline Kepnes: Te
  Chevy Stevens: Nincs menekvés
  Paul Tremblay: Szellemek a fejben
  Gillian Flynn: Sötét helyek*
Ebből a kategóriából egyedül a Sötét helyek említésre méltó, ha jól rémlik, egy hétvége alatt olvastam ki, pedig elég lassú a tempóm: nem annyira rajongós, mint a Holtodiglan volt, de fordulatos, olvasmányos, wow.

Futós könyvek: (2 db)
  Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?

  Scott Jurek – Steve Friedman: Futni, enni, élni
Utólag visszanézve elég ciki, hogy nyáron ilyen sokat olvastam a futásról, amikor az utóbbi három hónapban a busz után is csak akkor futottam, ha tényleg nagyon késésben voltam vagy az adott vonalon alacsony volt a járatsűrűség.

Béna önsegélyező könyvek: (3 db)

  Gretchen Rubin: Jobban, mint valaha
  Brené Brown: Bátraké az erő

  Austin Kleon: Lopj úgy, mint egy művész!
Augusztusban magam alatt voltam, lapozzunk.

Minimalista korszak: (9 db)
  Jon Krakauer: Út a vadonba*
  Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták
  Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalism: Essential Essays (angol)
  Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalism (angol)
  Dave Bruno: The 100 Thing Challenge (angol)
  Marie Kondo: Rend a lelke mindennek
  Marie Kondo: Tiszta öröm
  Leo Babauta: A kevesebb ereje
  Leo Babauta: Zen to Done – The Ultimate Simple Productivity System (angol)
Ősszel meg ráakadtam a minimalizmusra. Ezeknek a könyveknek sokat köszönhetek - egyrészt a téma maga nagy hatással volt rám, másrészt segítettek átlépni az ellenérzésemen, hogy angolul olvassak. Nem tudom megfogalmazni, miért, valamiért túl kicsinek éreztem magam eddig, hogy az anyanyelvemen kívül más nyelven olvassak, de életemben először jobban érdekelt egy téma, mint amennyi magyar forrás volt - és ez meglepően erős motivációnak minősült.

Egyéb nyál-, YA- és tinikönyvek: (10 db)
  Samantha Shannon: A Mímes Rend
  Katie Alender: Bad Girls Don't Die – A rossz lányok nem halnak meg
  Nicolas Barreau: A nő mosolya
  Lauren Oliver: Szobák
  Tracy Chevalier: Hulló angyalok (újraolvasva)
  Octave Mirbeau: Egy szobalány naplója
  Rainbow Rowell: Eleanor és Park
  Rainbow Rowell: Fangirl (angol)*
  Radhika Sanghani: Virgin
  Jessie Burton: A ​babaház úrnője*
Ha az Eleanor és Park tetszett, a Fangirl egyszerűen beszippantott. Imádtam a főszereplő párost (szerintem a Neveletlen Hercegnő Michael+Mia párosa óta nem volt így), végig vigyorogtam az egészet, és különösen tetszett, hogy RR-nél nem az a fő szál, hogy a szereplők az egész könyv alatt kerülgetik egymást, és végül az utolsó fejezetben összejönnek - ez általában a könyv feléig megtörténik, aztán viszont a kapcsolatukba is bepillantást nyerünk, ami még az udvarlásnál is cukibb.
Imádtam, na.
A babaház úrnőjét nagyon régen kinéztem már magamnak, viszont eleinte nem tudtam hová tenni, de néhány fejezet után annyira beleszerettem a történetbe, hogy még napokig kísértett, miután kiolvastam. Könyvtári példány volt, de lehet megveszem majd.

Ez összesen 52.
Öhm... Hurrá..? Nem készültem fel rá, hogy idén sikerülni fog, szóval ünnepelni sem igazán tudok.

De összességében jó kis év volt, és a legfontosabb: idén egyetlen egy könyvet olvastam csak bűnös élvezetből, vagyis csak azért, hogy később lefikázhassam - Norbi Kalóriahazugságát. Rossz szokásom ez, így kerültek korábbi évek olvasmánylistáira Lakatos Levente, Leiner Laura vagy egyéb szennykönyvek, de idén ellenálltam minden kísértésnek.

Pedig egy pillanatra komolyan fontolóra vettem, hogy elolvasom végre Oravecz Nóra valamelyik könyvét, de végül nem tettem.

Nagy tapsot nekem.

Megnéztük a Legendás állatokat (11/25, mindjárt a fele!), hát wow, oda voltam meg vissza. Kicsit féltem, tetszeni fog-e, de amint meghallottam a Hedwig's Theme első hangjait, fangörcsöt kaptam és végigvisongtam az egészet. Najó, néhány fárasztóbb részt nem, de a végén majdnem felsikítottam, szóval nagyon elégedetten pattogtam hazáig.

Ja, és a képi világért meg a jelmezekért annyira odavagyok, hogy most szívem szerint lobogós kabátban és bakancsban zúznék itthon is.

Colleen Atwood

Életünk nagy drámái: a Nagy Diétás Fogadalmaim egyike, hogy nem nassolok többet, mivel igen rossz szokásom, hogy "vám!" felkiáltással jócskán beleeszek Medvegy kevésbé egészségesebb kajáiba.

Ma voltunk mekiben, és Medvegy reflexből több krumplit rendelt, mint amennyit meg tudott enni, mert fejben levonta belőle az adót is.

Hát ilyen történések vannak.

Boldog Bejglit

Micsoda karácsony, nem történt semmi, én meg híztam két kilót.

Nálunk amúgy nem divat a nagy ünneplés, de idén valahogy még a szokásosnál is jobban elkerült a karácsonyi hangulat - nyilván a 19.-ig tartó Anatómia-karantén miatt beszűkült tudat és a tény, hogy 23.-án még bent rohadtam az irodában, nem sokban járult hozzá a nagy átszellemüléshez.

Viszont idén is finom a bejgli*, ami nálunk családi hagyomány és amire egész évben várunk és úgy termeljük, mintha az életünk múlna rajta - és jócskán hozzájárul a motivációmhoz, hogy holnap ismét életet leheljek a fogyókúrás blogomba.

*Ami nem is bejgli, hanem a Dr. Oetker Nagy Süteményes könyvéből a "mogyorókoszorú" néven futó recept karika helyett vonalban kisütve - vagyis a szokásos unalmas gumitészta helyett isteni omlós tészta tartja össze (több-kevesebb sikerrel) az ipari mennyiségű tölteléket, aminek határt csak a fantáziánk szab: mák és dió alap, illetve pluszban marcipán, mazsola, sárgabaracklekvár, aszalt szilva és ezek kombinációi.


Amúgy sokkal boldogabb vagyok, mióta az otthon döglésre nem otthon döglésként, hanem rekreációként tekintek. Plusz, az nem lehet rossz, amiről ilyen instagramra kívánkozó képet lehet készíteni.

(itt éppen a takarításról olvasok.

ez nem vicc.)

Több német magazint is követek facebookon: egyrészt azzal áltatom magam, hogy így is gyakorlom valamelyest a nyelvet, másrészt sokkal értelmesebbek és jobbak a magyar női lapoknál. 

Nagyon féltékeny vagyok, mert míg itthon kb. három igényes női lap van, és az érdeklődésemnek megfelelő egy sem, egy-egy német újságosnál nem csak tízszer annyi újságot lehet kapni, de komolyan még a legérdektelenebb vagy elvontabb hobbinak is van valamilyen szaklapja (láttátok volna Medvegy arcát a Berlini újságosnál - Linux magazin! triatlon magazin! nem gyúrós férfimagazin!). 

És mondanom sem kell, a legtöbb a jóval szebb kinézet mellett még értelmes cikkeket is rejt.

De ha ezt el is felejteném egy kicsit, ebbe futottam bele tegnap:

Máskor soha nem tesznek ki ilyen névnapos hülyeségeket, csak tegnap nekem és ma az Éváknak, mert gondolom sejtik, mennyire elfelejtődünk a karácsonyi hisztériában.

Az ilyen apróságokkal lehet megvenni az olvasókat, nem pedig a clickbait hírekkel és a különböző buzzfeedről lopott Disney hercegnős összeállításokkal.

Amúgy nem ünneplek névnapot, nem tartom ünnepnek, de na.

PS.: Angol magazinokról nem tudok nyilatkozni, arra még nem jártam általában sem, nem hogy újságosnál.

Tegnap reggel 6-kor keltem, 8-ra bementem egy vizsgára megbukni (tudatos döntés volt, sajnos már nem tudtam leadni, és nem volt kedvem fizetni a meg nem jelenésért), 9-re pedig már haza is értem és visszabújtam Medvegy mellé aludni.
Délután meg kitaláltam, hogy megtanulok horgolni és vettem egy horgolótűt.

Én ma este:

(ígérem, az utcán nem így fogom hordani)

És csak kétszer kellett visszabontanom.
Kezdetnek nem is rossz.

Amúgy adta magát az első projekt, pont volt itthon három gombolyag 100% gyapjú fonalam, amit sálnak vettem, de az érzékeny nyakacskámat túlságosan szúrta, ráadásul nemrég az egyetlen sapkámat is elhagytam (lövésem nincs, hogyan), és azóta lefagyott a fejem. Hát, mostantól nem fog, az tuti.

A vizsgaidőszakot ezennel lezárom - erre a naptári évre, én ezen a héten már nem vagyok hajlandó tankönyv közelébe menni. Vagyis egyetemi tankönyv közelébe, mert most nagyon rajtam van a tanulhatnék, de persze csak olyan dolgok iránt bugyog a tudásvágyam, amiknek semmi haszna. Vagyis van, bocsánat, viszont kreditértékük az nincs.

Az úgy volt,

hogy a vizsga utolsó pillanatáig meg voltam róla győződve, hogy meg fogok bukni.

És ez nem a jó tanulóknál szokásos "jaj-meg-fogok-bukni-aztán-kijön-ötössel"-féle nyavalygás volt, hanem az, amikor teljesen tisztában vagy a tudásod mértékével és azzal, hogy ez nem elég. Ráadásul annyira feszült voltam, hogy tegnap este már tanulni sem tudtam, és végül egy idióta regénybe aludtam bele az éjjel.

Reggel beértem, másodiknak egy aranyos népeges lány után (meglepően gyorsan alakulnak ki sorsközösségek egy-egy vizsga előtt), neki is vállvonogatva mondtam, hogy valószínűleg csak kihúzom a tételeket és adom is vissza. Nem, ne mondjak ilyet, meg kell próbálni.

Bementem, négy tételt kell húzni. Általában van kabala-húzórituálém (bal kézzel, és sosem a legfelsőt), de mivel most nem számított, minden kupacból kihúztam a legfelső lapokat, ami egy hullámvasút volt: hármat jól tudtam, de sikerült belenyúlni az egyik legnagyobb mumusba.
Egy pillanatig haboztam csak, de megígértem Medvegynek, hogy küzdeni fogok, úgyhogy fogtam a papírjaimat és a rendelkezésemre álló 20 percet és nekiálltam.

A felelés alatt beigazolódott a félelmem, miszerint az általam elégnek hitt tudás sem elég, a tanárnő mindig tudott valamit kérdezni, amire nem tudtam válaszolni - végig remegve vártam, mikor unja meg és küld haza (még igen élesen élt a tavalyi vizsga emléke, amikor a másik tanárnő két kérdése után a folyosón találtam magam egy csúszott évvel), és minden tételnél őszintén csodálkoztam, hogy még van esélyem.
Végül eljutottunk az utolsó, rettegett tételhez, amiről kb. két mondatot tudtam mondani ("a vese belülről így és így néz ki és ez tök jó"), még kihúzott belőlem pár helyes választ meg némi feszült csendet, aztán rám nézett a szemüvege fölött.

Kedves Viktória, ez csak egy elégséges.

Csak? CSAK?!

Aztán majdnem sírtam a folyosón és csak akkor mertem örülni, amikor megkaptam a neptun értesítőt, mert meg voltam róla győződve, hogy miután kimentem a teremből, a tanárnő meggondolta magát.

Hát ez történt ma.

Egy kis hang a fejemben azt mondja, hogy komolyan büszke vagy erre, hogy egy tárgy harmadik nekifutásra lett meg kettessel, de ennek a hangnak csak azt tudom üzenni, hogy nyalja meg a herém.

A Nagy Nap

Tisztelt Hallgató!
Tájékoztatjuk, hogy Ápolás és betegellátás dietetikus szakirány (EK_APOLAS_TB_D) képzésén, 2016/17/1 féléven
a 'EBTMAB__MO16B-Anatómia' tárgyhoz tartozó
'CV' kódú kurzushoz
'Szóbeli' típusú vizsgára (2016.12.19.)
'Elégséges' eredmény lett beírva a 2016.12.19. időpontban!

Tippeljetek, ki zokogott kint a folyosón utána.

Még 1 nap

A szüleimnek megrepedt a kádja, vettek újat. A csupa fehérben végre lehetett látni a macskát.

Amúgy jelenleg elég nagy seggfej, mert utálja, ha feszültek vagyunk, és szerintem sejthető, hogy a vizsgaidőszak kezdetével valahogy egyikünk sem mutat hasonlóságot egy zen buddhista szerzetessel. És Dorci nem az a fajta terápiás macska, aki ilyenkor az öledbe telepszik, dorombol és vigasztal, hanem ő inkább az "ó, látom valami problémád van... akkor majd visszatérek, ha minden rendben van, szia" típusú macska, és nagyon látványosan kerül minket.

Anyukám nemrég kifejtette, hogy szerinte akinek elég erős hátországa (családja/közeli barátja) van, annak nincs szüksége pszichológusra.
Ezt erősítendő ma fél órát bőgtem Medvegynek, aki tényleg elég jól betöltötte a pszichológusi feladatát, mert most fáj a szemem, de egész jól vagyok. Ilyenkor annyira örülök, hogy nem egyedül kell végigcsinálnom az egyetemet életet, mert ok, erős, független felnőttnek lenni tök jó, de azért az sem rossz, amikor minden szarrá megy és van, aki meglapogatja a vállamat.

(én így szoktam vigasztalni, de Medvegy ennél jóval tehetségesnek bizonyult)

Még 3 nap

Kezdek őszintén szorongani egy újabb tény miatt, miszerint laposra ülöm a fenekem. Először órabérben ülök az irodában, majd hazajövök és folytatom itthon ingyen. Ráadásul az egyetlen, amire gyúrok manapság, az a szimpatikus idegrendszerem.

Arra mondjuk nagyon.

Ha az idegrostokon látszódna a használat, mint az izmokon, belülről már durván bodybuilder kinézetem lehetne, de mivel nem látszik, ezért csak simán pocsékul érzem magam. Nem tudom, meddig lehet folyamatosan stresszelni (Medvegy példájából ítélve évtizedekig lehet életvitelszerűen szorongani), de már nagyon várom a "szar is le van szarva" életérzést.

Egy kis wishlistezés:

Kedves Jézuska,

Idén karácsonyra nem kérek mást, csak egészséget a macskának, mert manapság köhög és nem tudom eldönteni, szőrcsomó vagy valami halálos cicatüdőbetegség miatt, de már kapott aranyárban mért szőroldó pasztát, meg anyukám bejglijének szokásos finomságát (amire egész évben várok, aztán általában három szelet után eltelítődöm vele és újabb évig nem kívánom).
Ja, és egy kibaszott Anatómia kettest.

Köszönöm.

Még 7 nap

Random kolléganő, akit eddig sem sikerült annyira megkedvelni, pedig nagyon próbálkozom: Direkt szőkíted a hajad?
Én: Hát... aha.
R.k.: Ó. Már nem bántásból, de a világos haj nagyon nem illik a bőrtónusodhoz meg a szemedhez. Valami sötét, gesztenyés barna sokkal jobban állna. De tényleg nem azért.
Én: *a fejemben* Köszönöm a kéretlen tanácsot, Random kolléganő, kurvára érdekelt ám a véleményed.
Én: *a valóságban* K.

Most még elszántabban akarok szőke hajat.

(és nem értem, az emberek miért gondolják, hogy nyugodtan lehetnek bunkók, ha elé vagy utána belefűzik, hogy "nem bántásból" vagy valami ilyesmit.)

#26 - 101/1001

26. 10 magyar városban járni - 3-4/10 Sopron, Győr

A hétvégére leugrottunk négyesben a szüleimmel Sopronba. Sajnos nem volt elég időnk, csak este megvacsoráztunk a Jégveremben, másnap ittunk egy kávét a El Gustóban, majd végigszaladtunk a régi gettón, a főtéren (ahol ittunk egy forraltbort) és a karácsonyi vásáron. 

Hazafelé még útba ejtettük Győrt: egy ebéd a Captain Drake's-ben, majd ismét gyors városnézés a karácsonyi forgatagban és egy kávé egy cukrászdában. Még egy kis ünneplésbe is beleestünk, hát én oda meg vissza voltam a zenekartól meg a felvonulástól.

"Édes, kérlek ne sétálj bele a... mostmár mindegy"

Imádom az ilyen kis utcákat

Közhelyes karácsonyi kép

Ez meg csak tetszett

Hazaérve egy roppant durcás macska, egy csurig töltött cicaalom és 68 Anatómia tétel várt, szóval annyira nem örültem, de azt hiszem, jól rákészültünk az előttünk álló kemény vizsgaidőszakra.

(a név szerint említett éttermeket-kávézót meleg szívvel ajánlom, mi is jó eséllyel visszatérünk még)

Életem

Mivel majdnem minden képregényénél felüvöltök, hogy EZ ÉN VAGYOK, ez a csaj vagy a lelki társam, vagy mégsem vagyok egy special little snowflake, mint ahogy eddig hittem.
Hüpp.

PS.: Tanulás helyett levágtam a hajam.
Vagyis fogtam a háztartás egyetlen ollóját, gondosan kifésültem a hajam és rétegekre szedtem (ez volt a legnehezebb része), ahogy a profik szokták, majd vágtam belőle bő másfél centit.

Fodrász fél évre: pipa.
Mára kijelölt tételek: még nem pipa.

:(

Manapság az álmaim visszatérő részlete, hogy egyedül bolyongok egy elhagyatott épületben.
Félreértés ne essék, ezek jó álmok, és engem mindig vonzanak az üres iskolák, kórházak, gyárak, szóval tényleg nem értem, a tudatalattim mit akar üzenni nekem.

Talán csak annyit, hogy unatkozom, menj és keress egy elhagyatott épületet.

Ja, és vicces, nemrég volt egy nagyon érdekes álmom, amit nem akartam elfelejteni, ezért gyorsan megörökítettem a főbb motívumokat és érzéseket egy kis irományban. Nem bírtam ki, megmutattam Medvegynek, hogy véleményezze - aki tisztára ledöbbent, hogy én így álmodok? Mármint komplett történeteket, és nem önmagam vagyok benne? Én pedig szintén tisztára döbbenten visszakérdeztem, hogy miért, te nem így szoktál..?

(ha van idő rá, tényleg teljes történeteket szoktam álmodni, és szinte soha nem vagyok önmagam. mármint ja, én vagyok, de nem én.)

Könyves kérdések Tipegő Zombitól csórva, mert tanulnom kéne, szóval miért is ne.

Ebook vagy fizikai példány?
Is-is, amelyik elérhető. De ha igazán, nagyon tetszett egy könyv, akkor a polcomon akarom tudni.

Puhatáblás vagy keménytáblás?
Puha, kivéve a szakácskönyveknél, az legyen szépen kihajtható. Utálom, ha egy puha borítós szakácskönyvet nem lehet egy oldalon nyitva tartani - és most rád nézek csúnyán, kedves Legyen Vegán! könyv.

Online vagy könyvesbolti vásárlás?
Könyvesbolti! Ha online rendelek, annak egyetlen oka van: már kinéztem a boltban, de szükségem van az online rendeléssel járó 15% kedvezményre.

Trilógiák vagy sorozatok?
Egyik sem, de ha muszáj, akkor trilógia. Már direkt nem kezdek sorozatokba, öreg vagyok kivárni egy rétestésztára húzott történetet.

Hősök vagy rosszfiúk?
Hősök. Régimódi vagyok, plusz soha, sehol nem szerettem a rosszfiúkat.

Egy könyv, amit mindenkivel elolvastatnál?
Jelenleg a Mesterségem a halál.

Ajánlj egy alulértékelt könyvet!
Nabokov bármelyik könyve, amelyik nem a Lolita.

Az utolsó könyv, amit befejeztél?
A nyolcadik Harry Potter.

Az utolsó könyv, amit megvettél?
Anyukám szülinapjára rendeltem egy könyvet bookline-on.

A legfurcsább dolog, amit valaha használtál könyvjelzőnek?
Passz, felváltva használok szép képeslapokat vagy azt, ami éppen a kezem ügyébe kerül (blokk, zsebkendő, szalvéta), de néha simán megjegyzem az oldalszámot. Itthon pedig egyszerűen leteszem nyitva lefelé fordítva, aztán reménykedem, hogy nem rúgja fel senki.

Használt könyvek: igen vagy nem?
Nagy dagadt IGEN.

Top 3 kedvenc műfaj?
Történelmi, sima nemzetközi irodalom és non-fiction.

Kölcsönzés vagy vásárlás?
Mindkettő, de inkább vásárlás. Ha egy kölcsönzött könyv nagyon-nagyon tetszik, úgyis megveszem saját példányban - többször volt már rá példa.

Itt éppen az a pillanat van megörökítve, amikor hamarabb beszereztem egy könyvet,
mielőtt lejárt volna a határideje a könyvtárban.

Karakterek vagy cselekmény?
Cselekmény.

Hosszú vagy rövid könyvek?
Rövid. Ezért szeretem Stephen King novelláit is, némelyik annyira velős, hogy minden mondatnak, sőt, minden szónak súlya és jelentősége van. Nekem ez jön be, nem pedig az, amikor egy könyv végére már el is felejtettem, mi történt az elején (ráadásul sérvet kaptam, annyit cipeltem magammal).

Hosszú vagy rövid fejezetek?
Mindegy, ebben nem vagyok válogatós.

Nevezd meg az első három könyvet, ami eszedbe jut!
Anonyma: Egy nő Berlinben - tegnap újranéztük a filmet belőle, le kellett vennem a polcról és felolvastam a kedvenc részeimet Medvegynek
Marie Kondo: Tiszta öröm - szerepel a karácsonyi kivánságlistámon
Harry Potter és az elátkozott gyermek - tegnap beszéltünk róla a nővéremmel, én nem ajánlottam neki, ő pedig tudomásul vette.

Könyvek, amik megnevettetnek vagy megsiratnak?
Az Őrülten boldogon kuncogtam fel utoljára.
Sírni pedig nem rémlik, min sírtam utoljára... fel kell néznem a molyos listámra.
A Rákosztályon sírtam.

A mi világunk vagy kitalált világok?
Medvegy szerint nyomasztóan realista vagyok, de eddig a Harry Potteren kívül semmilyen más világra nem voltam vevő.

Hangoskönyvek: igen vagy nem?
Nem nagyon, bár nem sokszor használtam őket. Egy nyaralás alatt, a tengerparton hallgattam végig a Sörgyári capriccio-t (Pepin hangja KERN ANDÁS VOLT, az "unatkozik? vegyen mosómedvét!" résznél majdnem meghaltam), meg tavaly futás közben Csernus Imrétől a Nőt, na az elég motiváló volt.

Ítélsz könyvet borító alapján?
Persze, erre van kitalálva.

Könyvből film vagy könyvből sorozat?
Egyik seeem.

Egy film vagy egy sorozat, amit jobban szeretsz a könyvnél?
Amit én olvasok, abból ritkán csinálnak filmet, pláne sorozatot.
De az éppen fentebb említett Anonyma tökéletes példa erre: a könyvet és a filmet is imádom. A könyv a realizmusával zseniális, a filmben pedig a hatás kedvéért kicsit átírták a sztorit (konkrétan beleerőltettek egy romantikus szálat - wut), de a képi világ és a szereplők elviszik az egészet.
Rajongok mindkettőért.

 

könyv vs. film

Sorozatok vagy egykötetesek?
Nem szeretem a sorozatokat, szóval egyértelműen egykötetesek.

Nem értem azokat az embereket, akik a saját gyerekük képével illusztrálva kívánnak valaki másnak boldog névnapot/szülinapot facebookon.
De lehet megint csak én vagyok érzéketlen seggfej, de engem saját cica-kisállat képével kéretik felköszönteni, köszönöm.

Hála annak, hogy az ízlésem egyre inkább rácsavarodik a német kalóz- meg folkmetálra, ezzel együtt a szókincsem is bővül, leginkább olyan hasznos és mindennapi szavakkal, mint hozomány (fentebbi dal címe), palló (e Planke), fedélzet (r Bord), romlottság (e Verderbnis), hordó (s Fass - hihi) vagy hóhér (r Henker).

Megkaptam nemrég az Őrülten boldogot (Rókánál láttam először, már akkor felpiszkálta a fantáziámat). Medvegy elolvasta a hátsó borítót, felröhögött és megállapította, hogy ezt akár énis írhattam volna.
Köszike.

(Eddig nem mertem soha olvasni vizsgaidőszakban, mert fúj az látványosan nem tanulás és ilyenkor az nem jár. Viszont tavaly végre bevallottam magamnak, hogy elb.szok így is elég időt, az olvasás legalább tényleg kikapcsol két valódi tanulós szessön között - és lám minden tárgyamat meg is csináltam, és közben kiolvastam három Harry Pottert. Nyáron valamiért megint letiltottam az olvasást, meg is buktam Anatból. Szóval idén már mértékletesen, de visszaengedtem a szórakozós könyveket a tankönyvek közé.)

Az egyik tantárgyból az aláírás feltétele egy beadandó volt. Azt mondták, péntekig, de legkésőbb hétfőn mindenki megkapja az aláírást vagy az így-jártál-emailt.

Ma kiderült, hogy a két tanár nem együtt javítja a beadandókat, hanem úgy, hogy kettéosztották maguk között. Az egyik a mai nap folyamán értesítette a diákokat az eredményekről.

Na az enyém a másiknál van.

Vidám hétvége lesz.



UPDATE:

Kedves Hallgatók!

Örömmel jelzem felétek, hogy a beadandó étlapotok megfelelő. Az aláírást ezennel megszereztétek.

Üdvözlettel:


:')

livin' the dream

Tegnap éltem az álmot: poénból elmentem a busz végállomására.

Tök móka volt.

Egészen addig, amíg mindenki le nem szállt, én meg fönt maradtam, aztán a busz félreállt és lekapcsolt minden fény, én meg ültem és vártam. Végül a buszvezető észrevett és rám szólt, hogy mit keresek itt, miért nem szálltam le a többiekkel.

De ettől még nagyobb móka lett.

Medvegy megjegyezte, hogy gyerekként mindig erre vágyott.

Énis, de én azért csináltam néha: a gimis barátnőimmel az akkori háromból két metrónál megnéztük, mi van a végállomáson túl (ehhez az élményhez hasonló elsötétülő járművek és értetlen metróvezetők), és egyszer ellógtam a suliból és egész nap tömegközlekedtem, majd rendes időben, fél négykor hazaindultam.