Amúgy jelenleg elég nagy seggfej, mert utálja, ha feszültek vagyunk, és szerintem sejthető, hogy a vizsgaidőszak kezdetével valahogy egyikünk sem mutat hasonlóságot egy zen buddhista szerzetessel. És Dorci nem az a fajta terápiás macska, aki ilyenkor az öledbe telepszik, dorombol és vigasztal, hanem ő inkább az "ó, látom valami problémád van... akkor majd visszatérek, ha minden rendben van, szia" típusú macska, és nagyon látványosan kerül minket.
Anyukám nemrég kifejtette, hogy szerinte akinek elég erős hátországa (családja/közeli barátja) van, annak nincs szüksége pszichológusra.
Ezt erősítendő ma fél órát bőgtem Medvegynek, aki tényleg elég jól betöltötte a pszichológusi feladatát, mert most fáj a szemem, de egész jól vagyok. Ilyenkor annyira örülök, hogy nem egyedül kell végigcsinálnom az
(én így szoktam vigasztalni, de Medvegy ennél jóval tehetségesnek bizonyult)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése