2019. február 10., vasárnap

Apukák

Azt hiszem, tegnap olyan cukit láttam, amit nehéz lenne überelni:
az ugrabugra alakformáló órára beoldalgott egy őszes hajú, idősebb pasi is - egy kissé félszeg, láthatóan zavarban lévő kamasz lányt kísérve. Sajnos nem volt sok időm sóhajtozni a cukiságukon, mert aztán az órán többször majdnem meghaltam és a küzdelem az életemért elterelte a figyelmemet, de akkor is, mennyire cuki már?

Megnéztem az Abducted in plain sight-ot, URAMATYÁM, ilyenkor mindig rácsodálkozom, milyen ijesztő hely ez a világ, ahol ilyenek megtörténhetnek.

Újra elkezdtem tápanyagokat számolni, és két nap szörnyű, állandó ehetnék után ma fogtam és csináltam egy hatalmas adag "beleférős" zöldséges ebédet - aztán a felét tudtam csak megenni, mert egyszerűen nem fért belém több. Az élet nagy tragédiái ezek.


Holnap kezdődik a suli, szinte várom, lehet fogadni, meddig fog tartani a lelkesedésem.
Én szerda délutánra tippelek.
Viszont a felkészültségemet leírja, hogy most döbbentem rá, hogy ugyan pont megérkezett az egyik cicás kitűző, amit a köpenyemre vettem, viszont valahogy elhagytam a fehér nadrágomat az utolsó tankonyha után, mert most nincs meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése