A héten elintéztem a jogosítványomat, és döbbenetesen normálisan nézek ki a képen, alig akartam elhinni, pedig a legrosszabbra készültem. Azt már nem tudom garantálni, hogy időben el is megyek majd érte, így is egy hősnek érzem magam, amiért képes voltam elzarándokolni az okmányirodába. Pedig még nem is volt annyira halaszthatatlanul muszáj.
Kiolvastam az Eleanor Oliphantot, és megint sikerült erősen kezdeni az évet könyvek terén, nagyon nagyon tetszett.
Megvolt a félév első klinikai gyakorlata, egy picit keményebbre sikerült a vártnál, órákig gyomorgörcsöm volt utána, a kissé pszichopata doktornő olyan lekezelő és bunkó volt velünk. Hiányzott már valami ilyesmi az életemből, komolyan túlságosan nyugodt és kiegyensúlyozott voltam manapság.
 |
| "És mit szokott enni reggelire..?" |
És ebben a pillanatban érkezett egy fura számla az ELMŰtől. Felhívtam az ügyfélszolgálatot, hogy miért gyűlölnek engem ennyire, mire kiderült, hogy nem gyűlölnek, csak a decemberben elfelejtettem áramot fizetni. Kicsúszott egy őszinte upszika, amin mondjuk jót vidultunk az ügyintézővel, de no, kezd elég lenni mostmár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése