Hagyja az anamnézist másra. Engem vigyen fel a padlásra

Ma a buszon végighallgattunk egy nagymamát, ahogy részletesen beszámolt a kb. tízévesforma unokájának az egészségi állapotáról és az Uzsoki ortopédiai osztályáról.
Amíg kissrác belül halott arccal meg én félig érdeklődve hallgattuk, micsoda labirintus a kórház, melyik szobatársnak milyen protézist helyeztek be és milyen volt a rehabilitáció, deja vum lett, ahogy a saját nagymamám mesél nekem a pajzsmirigy-működéséről, majd meg kellett érintenem a nyakát*, hogy kitapintsam.
Nem tudom, hány születésnap kell hozzá, hogy valaki elfelejtse, milyen volt gyereknek lenni, azon belül milyen kurvára nem érdekelte mások egészségi állapota, hogy aztán ugyanezt kezdje csinálni a kölykökkel.

*mi nem voltunk olyan ölelgetős-érintős kapcsolatban, ezért nagyon erősen emlékszem rá, mennyire lefagytam.

Az egyik évfolyamtársam tegnap rámírt, hogy át tudnám-e küldeni az évközben leadott kiselőadásom ppt-jét, mert tök jó volt és abból szeretne tanulni. Ez annyira megmelengette a kis szívem, hogy nem is csináltam aznap semmi tanulás- vagy suli-related dolgot.

nyilván nem azonosulok ezzel semennyire se

A legutóbbi repcsis élményem után kitaláltam, hogy akarok egy zajszűrős fejhallgatót.
Először is Medvegy megmutatta, mennyibe kerülnek az aktív zajszűrős darabok, ezután módosítottam sima over the ear fejhallgatóra. Elmentünk a Media Marktba, egy fél órán át hallgattam a Stamp on the Groundot a kiállított darabokon, mialatt Medvegy részeg angolokat imitáló hangokat adott ki (Fockoff, mate), hogy teszteljük a hangzást. Nagy nehezen leszűkítettem kettőre, összehasonlíttattam őket Medveggyel a műszaki tulajdonságaik alapján, mire eldöntöttem végre - majd a sorban állva meggondoltam magam, visszaraktam a polcra és hazamentünk.