2019. június 17., hétfő

Love while the night still hides the withering dawn

Nagyon adok minden a környezetvédő megmozdulást, de amit meg nagyon nem értek, az az elviteles kávé. Miért akar bárki is menet közben kávét inni? Milyen élethelyzetben lehetséges, hogy szükségünk van a kávéra, de nincs idő leülni és békében elfogyasztani?
Többször majdnem vettem magamnak cuki bambusz meg akármilyen elviteleskávés poharat, de szerencsére mindig józanabb voltam és nemet mondtam magamnak.

Manapság az esküvős playlistjeinket hallgatom, amitől egyrészt romantikus hangulatba kerülök (istenem KÉT ÉVE volt), másrészt boldoggá tesz a tudat, hogy az esküvőnkön Rammstein, Hammerfall, Dream Theater, Epica, Sonata Arctica meg Coppelius szólt - és ez csak a szertartás meg a pre-esküvős gyülekezés volt, később jött még Korpiklaani meg Van Canto is.
(Mondjuk volt kitől tanulni, anyukám és apukám annó az El Condor Pasa-ra vonultak be negyven éve, mi pedig a While your lips are still red-re.)


Ha már romantika, az egyik kedvenc részletem aznap (a sokból) ez a fal volt: egy egyszerű fehér függöny, amire balról az én gyerekkori képeimet, jobbról Medvegyét csipeszeltük fel, és középen összefutottak közös képekbe. Atomcuki volt az egész, sokan dicsérték és mindig ácsorgott előtte valaki.

Az én képeimet mellesleg az esküvő előtti este válogattuk ki hármasban a szüleimmel, közben Aperolt ittunk és annyira szép volt az egész, ráhangolt minket a másnapra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése