2020. január 14., kedd

Tegnap este elmentünk sétálni Medveggyel, és a környékünkön az egyik ablakban rendszeresen szoktunk cicát látni.
- Nézd, most nincs ott a-
És azzal a lendülettel beleléptem egy gödörbe a járdán és akkorát estem, mint egy ház.

Ugyanitt nőtársaimnak ajánlom szeretettel a Primark 100 denes harisnyáját: mindkét térdemről lejött a bőr, de a harisnya sértetlen!

Hétvégén BFF szülinap is volt, megleptük többen és amellett, hogy teljesen sikerült meghatni, még mi is mind jól éreztük magunkat.
De a legjobb mégis két nap múlva volt, amikor felhívtam munka közben kicsit beszélni és nem csak szavakkal mondta, mennyire feltöltötte a hétvége, de a hangján is tisztán lehetett hallani.

Sokat beszélgettünk manapság a kiégésről, és komoly baj van, ha már ő szól, hogy valami nem oké: BFF a legerősebb, legcéltudatosabb ember, akit ismerek, aki félig elhalt lélekkel is teszi a dolgát és maximálisan teljesít - és ha már ő is zavart érez a világban, akkor valami tényleg nincs rendben.

Saját kedvem kissé hullámzó: általában jól vagyok, amikor nem, akkor is megoldom valahogy. Tegnap reggel erősen nemjól éreztem magam, szóval elmentem a könyvtárba (ahol aztán összefutottam egy évfolyamtársammal, akivel együtt megyünk vizsgázni jövőhéten, és aki majdnem elsírta magát, amikor megkéreztem, hogy mizu), és végül tanulásilag eredményesen tudtam zárni a napot.
One day at a time.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése