A szombatot tökéletesen jellemezte, hogy amikor lezártam a karácsonyi borítékokat, megvágtam eggyel a számat.
Tegnap viszont már jobb volt, elmentünk kirándulni az Attenborough Nature Reserve-be, és ilyenkor még mindig fangirlködöm, hogy milyen fasza környéken lakunk már, ahol ilyen helyek sétatávra vannak. Mindketten térdig sarasak lettünk, de jól feltöltődtünk napfénnyel-természettel.
Ja fény derült rá, hogy Medvegy fél a haggyúktól: lassan és megfontoltan kellett kikerülni az úton dekkoló példányt és rám szólt, hogy ne beszéljek hangosan, mert feldühítem. Pedig az itteni madarak elég domesztikáltak, nem nagyon zavartatják magukat, ahogy ez sem tette, csak nézett minket, ahogy elsétáltunk az orra előtt.
Elkértem anyukámtól a családi hagyománynak számító "bejgli, ami nem bejgli" receptjét, amit minden karácsonyra csinált. Cries in alone.
Háát a hattyúktól én is félek....😂 mivel nem annyira (jó egyáltalán nem :D ) látok meg átlagos tàvolságból dolgokat, így hogy lássam a vízpart szélén mászkáló hattyúkat, közel kellett hozzájuk mennem. Nemtom, egy méterre voltam tőlük kb. Én csak ott voltam csendben-barátságosan, dehát az egyikük már úgy érezte, hogy beléptem a személyes terébe, és elkezdett rikácsolni, kitárta a szártnyát, és elindult felém. Hát jajjj 😂😂😅 na azóta inkább csak tisztes távolságból, a telefonom kamerájának a zoomjával figyelem őket.... 😂
VálaszTörlésA hattyúk híresen seggfejek, ezt énis hallottam, meg a családi legenda szerint a kb ötéves nővéremet megterrorizálta egy:D
Törlésitt nincs igazán mitől félni, minden madár elég chill meg szerintem megszokták az embereket, de Medvegynél úgy tűnik ez kiterjedt a nagytestű madarakra a trauma, hogy gyerekkorában megcsipkedte egy pulyka:D