Olyan hideg lett hirtelen, az előző előtti hétvégén olyan meleg volt, hogy elkezdtem gyorsan horgolni egy színes takarót, hogy legyen mire kiülnünk legközelebb - erre a héten sapkában meg dupla takaróval csapattuk itthon, mert nem voltunk hajlandóak visszakapcsolni a fűtést.
Azóta kicsit jobb, de ma sétakor majdnem belefújt a szél a Trentbe, és itthon folyamatosan hallgatom a Twisteres süvítő szelet.
Végre igazán kiszőkítettem a hajam, nem csak kicsit világosítottam, hanem tényleg nekimentem, had szóljon - hát nagyon nem örültem volna, ha a végeredménnyel együtt kellett volna élnem, a lila végek szürkék lettek, néhány rózsaszín tincs fehér, másik csak halványrózsaszín, az átmenet meg sima szőke. Szerencsére nem ez volt a tervem, szóval amint megszáradt rámentem a szokásos pinkkel, és ah de gyönyörű élénkrózsaszín lett, azóta megint boldog vagyok.
Azért bátorodtam fel hirtelen a hajammal, mert egyre inkább érik egy nagyobb vágás, nagyon unom már a hosszát, folyton kócos, mosni tudom ugyan gyorsan (egyszer lemértem, 4 perc azzal együtt, hogy utána kisikálom a kádat), de húsz év mire megszárad, és nem is nagyon kezdek vele semmit. Így színesen szeretem, szóval amíg meg nem szülöm, mit akarok pontosan következőnek, jó lesz.
Vennünk kellett egy normális sütőkesztyűt, miután sorozatosan megégettük különböző részeinket a kenyérsütő öntöttvas edénnyel.
Nemrég Messze Élő Barátommal beszéltünk zenékről, amiktől bekönnyezünk, olyan szépek, és ezen felbuzdulva csináltam egy playlistet a kedvenc komolyzenéimnek - amiről bedobott ma séta közben néhányat a spotify, amitől az egyszerű séta váratlanul gyorsan vált transzcendens élménnyé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése