Pro tipp, ha valaha Starbucksban rendeltek, ahol nem pohárra írós módszerrel veszik fel a rendelést, hanem géppel: először a kávét mondjátok (latte, americano, akármi) és utána a specifikus részleteket (méret, tej, szirup).
Ha mégis pohárra írnak, akkor a méret legyen az első (kicsi, normál/közepes és nagy teljesen oké, nem szükséges a tall, grande, venti szakzsargon). A pultban álló szerencsétlen hálás lesz érte.
Tegnap voltam először délutáni műszakban, vagyis kettőtől FÉL TIZENEGYIG. Egy ponton újra a gimiben éreztem magam, amikor a két másik munkatársam megállt a pultnál és a magánéletükről kezdtek részletekbe menően beszélgetni egymással - én meg álltam mellettük, mint egy fasz a lakodalomban középiskolában, akinek senki sem akar a padtársa lenni.
És akkor hirtelen volt egy revelációm tejforralás közben: ez már régen nem a suli, ez egy munkahely, már felnőtt vagyok, és nem hobbiból vagyok itt, hanem fizetésért. Meg amúgy mélyen legbelül a kellemesen felszínes jó viszonyon túl nem is akarok barátkozni senkivel. Onnantól vidám voltam és mosolygós és tökre leszartam mindent.
És az csak hab volt a tortán, hogy utána amikor zárás közben mégis csevegtünk egy kicsit, megemlítettem, hogy így, hogy a főnök bevariált a beosztásomba és megkért egy plusz helyettesítésre, kilenc napot fogok dolgozni szünet nélkül* - amin teljesen kiborultak mindketten és a shift supervisor azonnal írt a főnöknek, hogy ossza újra, és utána még elmondták párszor nekem, hogy ez milyen helytelen és újakkal ilyet nem szabad csinálni, akármilyen emberhiány van.
*iszonyú kényelmetlen volt, éppen csak beestem, amikor megállt előttem, hogy Sieglinde szeretnék kérni egy nagyon nagy szívességet - én meg amúgy is küzdök a nemet mondásra való képtelenségemmel, szóval így lesből, felkészülés nélkül esélyem sem volt. Mondjuk tanultam az esetből, de utána szörnyen éreztem magam.
Mentségére szóljon, hogy vagy öt ember esett ki váratlanul, mert self isolation-be kell vonulniuk, és tegnap is voltak még interjúk új belépőknek, de ettől még milyen gyökér dolog már így sarokba szorítani valakit az első hetén, elvégre semmiképpen sem járhatok jól: ha bevállalom a műszakot, elesek a szabadnapomtól, ha meg nem, "nem vagyok csapatjátékos" és "nem lehet rám számítani".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése