A munkatársaim már a héten elkezdték mondani, hogy nem lesznek a reggelek ugyanolyanok nélkülem.
A főnök, aki a felmondási időm minden napján megemlítette, hogy még meggondolhatom magam, ma azzal búcsúzott, hogy amíg ő itt van, nekem bármikor lesz itt munkám, ha úgy alakulnak a dolgaim.
Aztán lejárt az utolsó műszakom, szóval leadtam a kulcsomat, összeszedtem a kézkrémemet meg a szívószálas poharamat a szekrényből, megöleltem a kedvenc kollégáimat és utoljára kicsekkoltam a melóból.
Akármi is lesz, ez egy meghatározó korszak volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése