Egyik fogadalmam volt erre az évre, hogy életben tartok egy növénykét.
Tegnap elmentünk az OBIba (manapság gyanúsan sok időt töltünk ott), és amíg Medvegy a fúrófejeket és egyéb férfiasan érdektelen dolgokat nézegetett, kínomban megcéloztam a növényrészleget "a legkisebb rossz" felkiáltással. Medvegy sem siette el a dolgot, volt időm bőven, és mielőtt kiválasztottam volna egy éppen akciós kis virágocskát, tettem egy nagy karikát az üzletben.
Nem gondoltam volna, hogy a növényeknek is van leértékelt részlege, de megtaláltam. Elég bizarr volt, mint egy növénykórházban a növényelfekvő, vagy növényintenzív. És ott volt Ő, egy kis piros azálea, vagyis csak a neve szerint, mert virága az már nem volt, és nekem annyira megesett a szívem rajta, hogy felkaptam és elhoztam. Pedig harmadáron, haldokolva is drágább volt, mint néhány élettel teli normális virág, de nekem ő kellett. Elneveztem Vacaknak.
Szóval most szelíd gondoskodással próbálom megmenteni Vacakot az enyészettől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése