Reggel elbőgtem magam, mielőtt elindultam volna.
Befelé a villamoson együtt utaztam egy csövessel, és hiába álltam át az ajtó mellé, még vizsga közben is érezni véltem a szagát, és most, hogy felelevenítettem, megint rosszul vagyok (egyébként semmiféle szánalmat nem érzek ilyenkor, csak mérhetetlen, gyilkos dühöt).
Aztán elkezdtem sírni a trolin hazafelé, végig hazafelé, meg itthon is, és most csak ülök kinyújtott lábakkal, és nekiállok tanulni a következő vizsgámra, mert nem akarok sírni többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése