Nem titok, egy időben fanfictionöket is írtam. Ezen szerintem minden lány túlesik, amikor a fandomában nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeli.
Íme egy korai paródiám, amit egy Mary Sue sorozatba szántam, már nem emlékszem, végül elküldtem-e.
(ha van még a világon olyan, aki nem olvasta a Harry Pottert, SPOILER ALERT)
"...Így hát Mary Sue
visszaszökdécselt a Nagyterembe, ahol mindenki ujjongott. De Mary Sue ügyet sem
vetett rájuk, hanem a tanári asztalhoz ment, ahol Piton professzor ült magába
roskadva. A múltkori eset óta, mikor Mary Sue többre tartott egy tonhalkrémes
muffint a bájitaltanár társaságánál, az élete, ha lehet, még pocsékabb lett.
De most Mary Sue
egyenesen Pitonhoz ment, belenézett az éjfekete szempárba, ami annyira éjfekete
volt és annyira magával ragadó, hogy Mary Sue egyenesen beleszédült a férfi
karjaiba. A lány érezte Piton izmos testét, mert a tanár szabad idejében, ha
éppen nem Voldemortnak/Voldemortról szerzett infókat, gyúrni szokott.
Bizony! Mik nem
derülnek ki Pitonról!
- Oh, Mary Sue…
- Oh, Perselus…
- Oh, Mary Sue…
- Perselus, sajnos
szakítanom kell veled. Beleolvastam a hetedik könyvbe, és te meg fogsz halni,
és az én érzékeny lelkivilágomnak ez nem tenne jót. Szóval pá. – kacagott
csilingelő hangján Mary Sue, elvett még egy tonhalkrémes muffint és lelépett."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése