Ma tetszelegtem kicsit a sanyarú sorsú, meg nem értett író szerepében, és addig írtam a Dohány utcai zsinagóga előtt egy padon ülve, amíg már a szokásosnál is rusnyábban írtam az elfagyott ujjaim miatt.
Lényegesen kreatívabb környezet volt, mint otthon az ágy, lehet, hogy szokás lesz belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése