Ágynemű nélküli ágyon alszunk, a földön üres dobozok és behatározhatatlan cuccok kupacokban. Egészen deja vu-m van, ugyanolyan kupi és áldatlan állapotok uralkodnak, mint amikor beköltöztünk.

Csak most nem történt semmi extra, csak este tizenegykor tört rám a pakolászhatnék, amiben Medvegy ugyan már az elején próbált megakadályozni ("Téged nem lehet fegyelmezni, mert vagy túlságosan cukin nézel, vagy kiröhögsz"), de éjfélkor már erélyesebben lépett fel, ágyba lettem parancsolva és ezzel véget ért a móka mára.

De reggel szerintem már nem lesz kedvem pakolni és így hagyom az egészet napokig.

Az élet harc, ha a pár két tagjának nem összehangolt az alvási ciklusa.

Amikor sikerül egy olyan beteg klipet csinálni, amit még én sem merek megosztani facebookon... az azért valami.

És napok óta dúdolom vígan, hogy I hate my life, and i hate you, i hate my wife, and her boyfriend too. 

Kaptam a szüleimtől egy természetbarát bio bambuszbögrét. 

Valahogy fel kellett dobnom, hogy a sajátomnak érezzem, és találtam egy rajzot, amit tökéletesen el tudtam képzelni valamiféle használati tárgyamon.

Szóval most van egy ilyen fasza bögrém.
#thuglife

1. Mi az, amit ma meg tudsz tenni, de tavaly még nem voltál rá képes?
Diákkedvezményt kérni. Haha.
Már nem igazán jut eszembe, egész unalmas vagyok.
Ja, megnevezni a testem kis csontocskáit. Hasznos tudás.

2. Hogyan állítanád fontossági sorrendbe a következő szavakat: boldogság, pénz, szerelem, egészség, hírnév?
Legkevésbé fontostól: hírnév, pénz, egészség, szerelem, boldogság. A legkevésbé fontos a hírnév, a legfontosabb a boldogság, a kettő közötti hármat igazából úgy találomra dobtam össze, mivel mindegyik hiánya a boldogságom útjába állna.

3. Egyetlen mondatban válaszolj: ki vagy te?
*Apámneve* Viki.

4. Miről szeretnél ismert lenni?
A hihetetlen szakértelmemről és humoromról. Főleg utóbbiról.

5. Ki az, aki mellett jobban érzed magad a bőrödben?
Medvegy.

6. Mi az a 3 tulajdonság, ami a legfontosabb számodra a barátságban?
Közös humor, a többit megoldjuk.
(korábban mondtam volna, hogy közös értékrend meg azonos kontinens, de pff, ezek mellékes dolgok)

7. Mit gondolnak mások rólad, ami egyáltalán nem igaz?
Nem igazán tudom, mások mit gondolnak rólam. Mondjuk nemrég volt az egyik beszélgetős órán ilyen, ahol kiderült, hogy a többiek számára én vagyok a harsány, vicces gyerek, akit a folyosó végéről lehet hallani, és ez mondjuk igaz.

8. Mi az a dolog, amit egy hajótörés esetén sem tudnál elveszíteni, amit senki sem vehetne el tőled?
Kiskoromban anyukám mindig azzal motivált a tanulásra, hogy ami a fejemben van, azt senki nem veheti el tőlem.

9. Ha lehetne egy üzeneted, amit az egész világ számára eljuttathatsz, mi lenne az?
Egy nagy bemutató középső ujj.

10. Mi az, amire azt mondtad, hogy soha, és a végén mégis megtetted?
Ritkán mondom valamire, hogy soha (pl. az anális szexre, de ez nem változott).

11. Mi az, amiről teljesen más véleménnyel voltál 5 évvel ezelőtt?
Őszintén szólva, magamról is elég más véleményem volt korábban. Jó irányba változtam, nincsenek már illúzióim, nem akarok olyan lenni, amilyen nem vagyok.

12. Van bakancslistád?
Nincs, és szerintem hülyeség. Ráadásul egy csomóan nem értik a dolog lényegét, és hülyeségeket is írnak rá.

13. Mennyire vagy előítéletes?
Eléggé, de a véleményváltozás jogát mindig fenntartom.

14. Mit gondolsz, mi az, amire a modern társadalomnak nincs is szüksége?
Passz, nem értek ennyire a témához.

15. Ha visszamehetnél az időben és elmondhatnál valamit az egykori önmagadnak, mi lenne az?
Ne hízz meg, nyomi, különben most nem kéne baszakadnom vele megint.

Minden télen azt hiszem, szeretem a meleget és még a kánikulában is remekül tudok funkcionálni, aztán jön a nyár és lófütty.

Napok óta csak lézengek, egy hevesebb mozdulattól vagy pillanatra megugró pulzustól már dől rólam a víz, nem akarom elhagyni a házat és a lakásban is komolyan fontolóra veszek egy-egy olyan tennivalót, ami a ventilátor hatóterületének elhagyásával jár.

És hogy a kínjaimat valamelyes csökkentsük, elbaltázott műtéteket nézünk TLC-n, többek között egy punciplasztikát, részletesen mutatva mindent, kitakarás nélkül.

#partyhard

Olyan furcsa.

Néha belefutok egy-egy blogba, aminek a tulajdonosa (feltűnt, hogy nem az "író" szót használtam..?) állítja, hogy az írással szeretne foglalkozni, könyveket meg cikkeket írni, ehhez képest a magyar helyesírás szabályaival sincs igazán képben: kedvencem a klasszikus ba-be/ban-ben, amitől már rángani kezd a szemem alatt az ideg, de pl. most találtam egyet, ahol a melírozott haj mellírós hajnak volt írva (sic! de tényleg!). És nem typo volt, mert vagy kétszer volt még utána.

És ilyenkor azért irigykedem, hogy honnan van valakinek ennyi önbizalma, amikor nekem az sem volt elég, amikor irodalomtanárok és valóban hozzáértő emberek bátorítottak az írásra. 

Vagyis nem igaz, írok én, csak a fióknak meg a laptopnak, és komolyan kiráz a hideg a gondolattól, hogy más elolvassa.

Medvegy szerint az értelmes ember sajátja, hogy folyamatosan kételkedik és alábecsüli a saját képességeit, és csak a buta, primitív ember képes magabiztosan kiállni és üvölteni, hogy az ő f.sza a világ tengelye. 

Ettől még néha jó lenne érezni ezt a belső bizonyosságot, hogy mekkora király vagyok már, még ha történetesen nem is.

*UNDI TARTALOM*

Most takarítottam el egy döglött patkányt az udvarból.
Döglött.
Patkányt.
DÖGLÖTT PATKÁNYT.
Mióta az eszemet tudom, volt macskám, szóval nem kell felvilágosítani a macskatartás csúf részeiről: léptem már mezítláb döglött egérre, találtam verebet az előszobában, széttrancsírozott madarat az udvaron szétszórva, stb., de ez még engem is kiborított.
Szóval azt tettem, amit minden kompetens, felnőtt nő tenne: felhívtam anyukámat, hogy most mi a toszt csináljak (felvetettem, hogy a farkánál fogva meglóbálom és áthajítom a szomszédba, de szülőegységem valamiért nem találta jó ötletnek), végül egy kislapáttal belepöcköltem egy zacskóba, a zacskót egy másik zacskóba, csomót kötöttem rá és kidobtam.
Azóta kezet mostam kétszer, de még mindig forog a gyomrom.

Szombaton étterembe mentünk, tegnap cukrászdába, ma állatkertbe. Igyekeztünk bepótolni, hogy előtte gyakorlatilag egy hónap kényszerkarantén volt a vizsgák miatt.

Amúgy az állatkert nagyon jó volt, bár csendben megjegyeztük, hogy gyerekkel még jobb lenne mert akkor biztos nem idegesítene ennyire másé. Sok jófej állatkát láttunk, Medvegy sokat fotózott - engem is, és a legjobban sikerült képen cipőt fűzök, rajtakapom, hogy fotóz és lesújtóan nézek.

#storyofmylife

De a legjobban a pusztai macskát vártam, lényegében miattuk találtuk ki az egész állatkertesdit, és nem is volt hiába, fél órán át pattogtam a ketrecük előtt. Hihetetlen cukik, nehezen hittem el, hogy bír el ennyi cuki fluffyságot a világ. Hazafelé még egyszer meg akartuk nézni őket, de addigra már aludtak, csak az egyikük füle hegyét láttuk.

Élőben ugyanolyan derp feje van, mint a képeken, és egyszerűen meg kell zabálni. 

Mondtam is Medvegynek, hogy ha ő drogbáró lesz én meg a kitartott felesége, akarok egyet a fehér bőrkanapémra.

Jelentkeztünk Medveggyel a szeptemberi félmaratonváltóra.
Medvegy szerint állatok vagyunk.
#yolo

Van egy új találós kérdésem:
Ha elvégzek egy évet egy négyéves képzésből, de egy tárgy nem sikerül, hány év van még hátra?
Négy.
Négy év van még hátra.

Meglepő módon nem zuhantam össze, nem akartam leugrani sehonnan vagy ilyesmi, mert már sokkal erősebb volt a megkönnyebbülés, hogy VÉGRE VÉGE ENNEK AZ EGÉSZNEK. Szóval amikor már ötödjére meséltem el, hogy nem sikerült, külön kértem, hogy ne sajnáljanak már, annyira azért nem  nagy tragédia ez, tovább vehetek diák BKV bérletet és kész.

Mai tanulság, gyerekek: soha ne hagyjatok fontos vizsgát a vizsgaidőszak végére, különben idegösszeroppanást kaptok és cicás videókon fogtok bőgni.

Ez én vagyok, vagyis az én jobb combom és bal kezem, amint a Rózsák terén talpig titkárnőben várom, hogy 12 legyen és végre átvehessem a Yankee Candle rendelésemet.

Vasárnap megszületett a döntés, hogy a vizsgáig felfüggesztem a facebook fiókomat, mert amúgy egész nap rajta lógok és egyetlen pittyenésére félrehajítom, amivel foglalkozom (az elgondolás jó, csak kicsit későn és kicsit kevés ez, na mindegy).
Csak három nap, a kutyának nem fog feltűnni, gondoltam én, ezért nem is jelentettem be senkinek, csak ukkmukkfukk megtörtént a dolog.
Erre rögtön tegnap mesélte anyukám, hogy kérdezték tőle, mi történt velem, hová tűntem. Mosolygós felhívott telefonon, hogy mi van. Ma pedig Medvegy szólt, hogy nála is érdeklődtek felőlem.

Azért kicsit meg vagyok hatva, na.

Főleg mivel általában mindenkiről azt feltételezem, hogy gyűlöl és felőle fel is fordulhatok, a barátaimról pedig ugyan sejtem, hogy azért valamennyire bírnak, de ez is csak inkább feltételezés, és az első jelre elbizonytalanodom. A két legjobb barátom pedig jelenleg nem tartózkodik az országban, az egyik legalább csak a szomszédban van és másfél hónap múlva jön haza, a másik viszont továbbra is több, mint 8000 km-nyire van, és ez belátható időn belül nem fog változni.


Holnap szerintem meg fogok bukni, és csúszni fogok az egyetemmel.
Kiáltsuk együtt: hejehuja!

Igazából már csak azért is jobb a Semmelweis meg úgy en bloc az ETK, mert távol van minden öngyilkosságra csábítótól.

Az ELTE TTK ott volt rögtön a villamosoknál meg a Dunánál, ami egy rosszabbul sikerült vizsga után nem biztos, hogy biztonságos (anyukám egyik extrém hosszúra nyúlt vizsgám után mondta, hogy már kezdett attól félni, nem sikerült és a Dunának mentem. És extrém hosszúval nem viccelek, reggel 10kor írtam a beugrót, és este fél hétkor, utolsók között jöttem ki a hármasommal).

Az ETK épülete a Vass utcában van, ahol néhány tetoválószalonon, egy kínai kajáldán és a Színművészetin túl nincs semmi extra. Mire az ember kiér a Dunához, a Blahán a villamosokhoz vagy bármiféle magas épülethez, már meggondolja magát, és marad valami kevésbé rossz döntés, mondjuk egy drogériában tombolás vagy a kínai mindenesnél csokivásárlás.


(szerdán vizsga.)

Iszonyatosan feszült vagyok napok óta, de egyszerűen nem tudtam sírni.
Ez elő szokott nálam fordulni, de ma már kezdtek olyan áldatlan állapotok uralkodni, hogy jobbnak láttam saját kezembe venni a dolgokat.
Minden alakult a tervek szerint, megnéztem néhány videót hazatérő katonákról, telezokogtam négy zsebkendőt - de én hülye nem álltam meg itt. Megnéztem még egy videót egy pasiról, akinek a karjaiban hal meg a cicája és sír ő a videón, sírok én is, már nem tudom, melyikünk jobban, és már abba se nagyon tudom hagyni, és komolyan, ki az az idióta, aki felvesz ilyet videóra, de nála csak egy nagyobb kretén van, ÉN, AKI MEG IS NÉZI.

Gratulálok, ez okos húzás volt.

Tipikusan akkor kezdek az esküvőről ábrándozni, amikor tanulnom kéne: életemben először akkor fantáziáltam arról, milyen zenére fogok bevonulni, amikor a szóbeli érettségimre készültem.

Most Anatot kell tanulnom, tippeljetek kettőt, ki keres újabb tételeket a zenelistára.

Majdnem ez lett a bevonulózeném, just sayin', csak sajna nem vagyok elég badass, hogy bevállaljam.

(plusz valószínű ez csak nekem tetszik ennyire, és élesben tuti azt hinné a násznép, hogy valami démonesküvő, amibe belekényszerítem Medvegyet, és amint aláírja... azt, amit kell, nem tudom, hogy működik ez, elnyel a föld mindkettőnket)

Tegnap felvetettem Medvegynek, hogy az esküvői meghívónkon szerepelnie kéne az egyik legnagyobb közös poénunknak, mire felhívta a figyelmem, hogy belső poén lévén nem lenne valami nagy sikere.
Én: Ez nem ér, hogy ilyen magunknak valók vagyunk, a legtöbb mókás dolgunk közöttünk marad... soha senki nem fogja tudni, milyen elképesztően jófejek voltunk.
Ő: Majd elolvassák a blogodat.

Szóval mostantól szorgosabban kell írnom a hülyeségeinket.

A héten letudtam a maradék három vizsgámból kettőt, már csak az Anat maradt. Ennek örömére vettem egy újabb kék körömlakkot (ez kezd kóros lenni) meg még egy vaddisznósörtés hajkefét, ugyanis amit a múlt héten vettem, elkommunizálta a macska*.

Újra felfedeztem a Within Temptationt, most az szól éjjel nappal.

Ma vizsga után felhívtam az anyukámat a munkahelyén, elmeséltem hogyan sikerült, és ha már itt vagyok, nincs-e kedve kiugrani egy kis ebédszünetes mászkálásra. Volt kedve.
És felidézte, hogy két éve körülbelül ilyenkor szintén egy vizsga után hívtam fel, csak akkor bőgve, hogy otthagyom az ELTÉt és a kémiát, és majdnem ugyanott találkoztunk ma, mint akkor is, és nahát, mennyi minden változott azóta.

És tényleg.


* Jó, ez nem egészen pontos megfogalmazás, igazából önként adtam neki, mert miközben fésülködtem odajött hozzám, én meg poénból végigsimítottam vele, a hatás viszont olyan frenetikus volt, hogy végül megkapta. Dorci azóta csillog a fényben, és a fésülés napjának hátralevő részében szerelmesen követ mindenhová.