Néha belefutok egy-egy blogba, aminek a tulajdonosa (feltűnt, hogy nem az "író" szót használtam..?) állítja, hogy az írással szeretne foglalkozni, könyveket meg cikkeket írni, ehhez képest a magyar helyesírás szabályaival sincs igazán képben: kedvencem a klasszikus ba-be/ban-ben, amitől már rángani kezd a szemem alatt az ideg, de pl. most találtam egyet, ahol a melírozott haj mellírós hajnak volt írva (sic! de tényleg!). És nem typo volt, mert vagy kétszer volt még utána.
És ilyenkor azért irigykedem, hogy honnan van valakinek ennyi önbizalma, amikor nekem az sem volt elég, amikor irodalomtanárok és valóban hozzáértő emberek bátorítottak az írásra.
Vagyis nem igaz, írok én, csak a fióknak meg a laptopnak, és komolyan kiráz a hideg a gondolattól, hogy más elolvassa.
Medvegy szerint az értelmes ember sajátja, hogy folyamatosan kételkedik és alábecsüli a saját képességeit, és csak a buta, primitív ember képes magabiztosan kiállni és üvölteni, hogy az ő f.sza a világ tengelye.
Ettől még néha jó lenne érezni ezt a belső bizonyosságot, hogy mekkora király vagyok már, még ha történetesen nem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése