Heti hülye 1:
  Megdöntöttem a rekordomat a héten befizetett könyvtári tartozással, hála annak, hogy az év közben rádöbbentem: a korábbi évek gyakorlata ellenére már akkor is enged könyveket kölcsönözni, ha van tartozásom, sőt, ezt halmozni is lehet. Szóval mire eljutottam a tagság megújításáig, igen szép összeget gyűjtöttem össze - amit mind megelőzhettem volna, ha nem vagyok lusta és időben visszaviszem a könyveimet.
Jeej.

Heti hülye 2:
  Az iskolai tankonyhára igen szigorú szabályok vonatkoznak: nem engednek be érvényes egészségügyi kiskönyv és megfelelő felszerelés (fehér felső+nadrág, fehér cipő, fehér sapka/fejkendő és két darab sütőkesztyű) nélkül, és ugyanúgy kizáró tényező a lakkozott köröm, műköröm és a látványos betegség is.
Nem győzték hangsúlyozni, hogy eddig még ment a lazázás, de innentől zéró tolerancia van.
Na ki döbbent rá odafelé úton a buszon, hogy elfelejtette lemosni az égkék körmeit?
És ki pótolhatta az elmaradását ezek után hóna alatt a fél életével, a Vas utcán rohanva, menet közben, egy zsepivel és a sarki kínaiban vásárolt lemosóval..?

Heti hülye 3/Napi hülye:
  Az ebédre készített zöldséges raguban elszámoltam a répa főzési idejét, és már minden mást kb. pürére pároltam - de a répaszeletek még mindig roppanósak.

Azt hiszem, ma már nem hozok döntéseket, csak ülök és tanulok.

Ma életemben először beszéltem kórházban beteggel és vettem fel táplálkozási anamnézist.

Az egy dolog, hogy egészen béna voltam*, de a beteg olyan rettentő édes volt, hogy amikor lezárásként megköszöntem a segítségét, ő még hozzátette, hogy jaj de végig ő beszélt, most meséljek én is, milyen az egyetem..?

Azt hiszem, az ilyen dolgokat nem felejti el az ember soha.

@Fortepan

*rólam valahogy még soha nem derült ki váratlanul rejtett tehetség: én nem tudok elsőre ügyes lenni semmiben, akármibe fogok, néhány kínos alkalmon mindenképp túl kell esnem.

Szóval most kicsit elnapoltam az egyetem felgyújtásáról szőtt terveimet, és valahogy a motiváció is felbuggyant bennem: át kell néznem az élettant és a gyógyszertant, mert évek magolása után eljött az idő, és gyakorlatba kell helyezni a tudást, amitől egy icipicit elszoktam.

Pénteken hosszas győzködés után végül elmentem fodrászhoz és megszabadultam úgy öt centinyi hajtól, még nem tudom, tetszik-e az eredmény (az én hajamnak kell néhány nap, néha hét is, mire elfogadja a változást és "beáll" az új fazonra).

@fortepan

Tagadhatatlan előnyök: az utolsó undi zöld hajvégeknek is búcsút vettem.
Szomorú hátrányok: még mindig nem tudom, milyen az én frizurám: az a fazon, ami én vagyok, aminél az asztalra csaphatok, hogy nem csak mától ez vagyok én, hanem mindig is ez voltam én. Eddig bármilyen hajam volt, nem éreztem a sajátomnak, csak tudomásul vettem, hogy hát jó, mostantól ez van.

De mindegy is, most éppen a naiv korszakomban vagyok, valahogy minden hülyeségre rácsodálkozom, hogy minden csodálatos, pl. az a csodálatos csíkos harisnya, ami most előkerült pedig megfeledkeztem a nyáron, a csodálatos sötét rúzs, amihez eddig túl vidám volt az idő, vagy a csodálatos magassarkú csizmám, amit még nyár elején vettem és sosem volt alkalmam viselni.

Ja és megjegyeztem a fodrásznak, hogy a frufrun is gondolkodom. Már mondta, hogy részéről hadd szóljon, illene az arcformámhoz, amikor hozzátettem, hogy ja amúgy elég lusta vagyok, szóval beszárításról meg vasalásról szó sem lehet, mire mindketten nevetgéltünk kicsit és továbbra sem lett frufrum.

When in Rome

Fun fact, de mi BFF-fel olyan régóta és olyan nagyon vagyunk jóban, hogy korábban már többször nyaraltunk együtt: mivel gyakorlatilag a családhoz tartozott, a szüleimmel közös nyaralásokra vittük őt is.
Azóta eltelt tíz év, és egyre többet beszéltünk róla, hogy azért csak kéne megint együtt menni valahová, most már felnőttként. A legutóbbi vizsgaidőszak olyan szinten lélekölő volt mindkettőnk számára, hogy valamiképpen életben maradjunk, kitaláltuk: ha túléljük, leülünk egy-egy pohár borral és bankkártyával a gép elé, és veszünk két jegyet valahová. Nem kevés logisztikával felszabadított egy szabad hetet, és leszűkítettük a lehetséges célt három városra.

Az utolsó vizsgám estéjén rohantam hozzá, és egy órával később már le volt foglalva Róma.

Amennyire fáradt vagyok fizikailag, mentálisan annyira feltöltött most ez az öt nap. És megpróbálok közhelyek és nyáladzás nélkül írni róla, de nem megy, szóval inkább nem teszem.

De már megvan a következő úti célunk.

Néha csodálkozom, miért nincs több barátom, aztán ma voltam orvosnál alkalmassági vizsgálaton, és amikor megkérdezte, hogy van-e valami bőrgyógyászati panaszom, én teljesen komolyan válaszoltam, hogy van egy szúnyogcsípés a kézfejemen, ami nagyon viszket és nemrég a macska is megkarmolt - és így már inkább azon csodálkozom, hogy vannak egyáltalán barátaim.

Haj update (már akit ez érdekel még egyáltalán, elvégre már énis kezdem unni): szinte az összes, interneten fellelhető praktikát bevetettem a mocsári zöld ellen és bizakodó vagyok, hogy egy-két hajmosás választ el az eredeti hajszínemtől. Kissé megbántam ezt a kék dolgot, de legalább nem fogok rá többet vágyakozva sóhajtozni.
Amúgy az új kattanásom, hogy szőke leszek, szóval stay tuned.

A sulival kapcsolatosan vegyesek az érzéseim: egy-egy előadásról gyakorlatilag elhalt lélekkel távozom, de tegnap volt az első klinikai gyakorlatom a 9gagről meg az indexről híres kórházban, amit annyira imádtam, hogy kicsit azért helyrebillent a motivációm, szóval talán mégsem hagyom ott az egészet a picsába és csatlakozom egy vándorcirkuszhoz.

Ja és megkaptam Medvegytől a Disaster Artistot, szóval boldogság van.

ahol Isten a tanár!!!

Holnap kezdődik a suli, de mivel már a héten elhasználtam az egész félévnyi idegrendszeremet, valahogy nagyon nem vagyok motivált. Két tárgyra ráadásul néhány hétig úgy kell bejárnom, hogy felvenni sem tudtam, csak reménykedem, hogy utólag felrak majd rá a TO.
(és ha nem így lesz és nem fogadják el a beadott kérvényünket, gyakorlatilag írhatom is a szerelmes levelet az utólagos passziválásra)

@Fortepan

Ettől függetlenül kaptam egy új cipőt, ami rózsaszín, hát mi történik itt.

Haj update: már szürkészöld. Unom nagyon, de már gondolkodom, milyen színű lesz legközelebb. Talán pont rózsaszín, hogy illjen a cipőmhöz. A legtöbben kamaszkorukban b.sztatják a hajukat unalmukban, hát én ilyen későn érő típus vagyok.

Oh, és a héten megkérdezték tőlem, hol tanulok, melyik gimnáziumban.
Pedig már kezdett bennem érni, hogy kiveszem az egyetemet a facebookos tanulmányaim közül és beírom az Élet Iskoláját.
Ha ha, ho ho.

vegyes érzelmű update

Voltam tegnap a suliban, a TO-ról a tanszékre, majd vissza a TO-ra küldözgettek, és az ügyintézők egymással versenyben vonogatták a vállukat, hogy hát nincs mit tenni, így jártam. Három napja körbelevelezem a fél egyetemet és szorongtam élőben mindenkinek, aki a közelemben volt (vagyis Medvegynek, aki egész sokáig bizonyult meglepően türelmesnek, mielőtt rám szólt, hogy mostmár csituljak), de most összeállunk, akiket érint a dolog és nem hagyjuk magunkat.

Egyéb félelmeim is beváltak, ugyanis a kék haj gyorsan elég csúf zöldre fakult (két hajmosás után), a csúf zöld bezzeg jóval tartósabbnak bizonyul. Ha zöldet akartam volna, nem lehetne okom panaszra, de mivel nem ez volt a terv, jelenleg nagyon nem vagyok boldog az eredménnyel.
Szerencsére látványosan fakul minden mosásnál, szóval azért még nem zokogok bele a fingópárnámba, hogy mostmilesz örökrezöldhajamlesz.

Így visszaolvasva nem is vegyes érzelmű ez az update, hanem egyértelműen nem túl vidám.

Ma volt a tárgyfelvétel, és nem tudtam felvenni azt a tárgyat, amire külön rákérdeztem a Tanulmányi Osztálynál és megnyugtattak, hogy csitu, minden sima lesz.
Hát nem sima.
Ja, a TO szerdáig zárva.
Ja, és ha nem tudom felvenni, az újabb év csúszás.
Nagyon nem vagyok nyugodt :)

Nemrég átjött Medvegyöcsi, hogy egymás mellett játszós fiús estet tartsanak. Megdicsérte a nyílászárónkat, ami ezek szerint az egyetlen dicsérhető dolog a lakásunkban*, és örült, hogy vettem neki külön gluténmentes kekszet (amiért amúgy szégyelltem magam, csak kicsit már hóvége van nem volt időm mással is készülni).

*pedig van még egy Schiele önarcposzterem a falon (nem maszturbálós) és direkt elől hagytam a whatever cápánkat.

Eposzi csalónap keretein belül megkóstoltam az idei országtortát, és azóta nem tudom eldönteni, hogy a hónapok óta tartó cukorhiánytól kaptam sokkot vagy tényleg ennyire eszméletlenül finom.