Gyere kis Malacka, mielőtt az ég arra a nagyon kicsi fejedre szakad

Találtam az interneten Micimackó sorozatot, pontosan azt, amin felnőttem, a "mikóistvánbácsferencföldesimargit" félét, aminek a Hajnalodik, kiugrom az ágyból a főcíme (a stitöbi fickók szöveggel, amit felnőttkoromig nem értettem meg).
Ez nyilván egyáltalán nem tökéletes példa a stresszhelyzetben jelentkező pszichológiai regresszióra.

Medvegy elég régóta hergeli magát a vezetéssel, fél a jobb kormánytól meg a balra tartó forgalomtól, és hát rákényszerítve sem volt, mivel én remekül vezetek - de a munkahelyén belengették, hogy valószínű nem fog örökké tartani a home office, szóval pénteken este megtört a jég és ő vezetett a konditeremig (ami amúgy negyedórás séta szokott lenni). 

Mindenki túlélte, de hazafelé azért én vezettem megint. Legközelebb egy hét múlva hajlandó újrapróbálkozni.

ja és apró sikerélmények, GPS nélkül mentünk oda és vissza is!

A Hangos Szomszédok manapság már csak simán Szomszédok, vagy Teljesen Reális Erejű Hanggal Járó Szomszédok lehetnének (esetleg időnként Szumóbirkózó Szomszédok, a döngés alapján legalábbis - de ez már tényleg nem panasz, csak néha szoktak, nappal és nem tart tovább pár percnél). 

Legszívesebben hagynék nekik egy tábla csokit az ajtón a hálám jeléül, de félek, hogy leereszkedőnek tűnne.

Közben ez is eljött, Medvegy már jelentkezhetne oltásért. Angol Barátaink már foglaltak maguknak időpontot, mi még várunk, hátha a jövő hét folyamán elérünk hozzám is és akkor mehetnénk együtt. Jó lenne túlesni már rajta. A hazalátogatásra már gondolni sem merek, nem akarok magamnak csalódást okozni.

Unfortunately, you just fell short of the score we’re looking for

Mivel pocsék a kedvem, összegyűjtöttem a dolgokat, amiken hangosan szoktam nevetni, valahányszor eszembe jutnak.

Ez a videó,

Ez a cikk*,

Ez a rész a Harry Potter és a Félvér Hercegben,

valamint Medvegy gépén egy bizonyos "vicces" nevű mappa, amiben a nekünk mókás képeket gyűjtjük 9gagről.

*Ennek egy rövid története is van:
M. küldte el a cikket, és én majdnem bepisiltem a röhögéstől, amikor megláttam a képet az elején. Továbbküldtem hát BFF-nek, aki jól lebaszott, hogy szegény hattyú és ez egyáltalán nem vicces, amitől egy kicsit elszégyelltem magam.
Aztán Messzelakó Barátomnak is elküldtem és annyira összerezonáltunk a hisztérikus röhögésben, hogy azóta is időnként bedobjuk a beszélgetésbe semmiből, hogy ÉS AKKOR JÖTT A MASZKOS HATTYÚ, amin utána mindketten fetrengünk a röhögéstől.
Szóval lehet pokolra fogok jutni, ahol maszkos hattyúk állnak bosszút az érzéketlenségemért, de mondhatom majd, hogy nem baj, megérte.

hurts right here in the meowmeow

napom

Elindultam biciklivel, minden szupika, amíg fel nem tűnt, hogy a hátsó kerekem surrogó hangot ad ki. Félteálltam megnézni, és kisült, hogy a hátsó kerekemet tartó egyik csavar kilazult, a kerék meg elbillent és folyamatosan súrolta a vázat. 

Azt hittem, az ASDÁig még kibírom, de félúton a csavar megadta magát és a kerekem végérvényesen bebillent, innentől nem mertem rá visszaszállni.

És ekkor elkezdett esni az eső.

Szóval toltam a biciklimet, az eső egyre jobban szakadt, minden lépéssel vonzóbbnak tűnt a gondolat, hogy berúgom a biciklit az árokba és bevetem magam egy kocsi alá - de ekkor eszembe jutott, hogy apámék nem egy picsát neveltek, szóval elvonszoltam magam az ASDÁba, videóhívtam apukámat a barkácsrészlegről és a kiválasztott blitzfogóval visszamentem a biciklitárolóba menteni a menthetőt. 

Úgy egy kilométerig úgy is tűnt, sikerrel jártam, de haha, mekkorát tévedtem, a kerék ismét belecsúszott a vázba. Próbáltam meghúzni újra, de már tíz métert se tudtam menni, mielőtt megint szétment az egész.

Itt már egy hajszálra voltam tőle, hogy kitámasztom a biciklit az út szélén és hazasétálok, amikor egy Angyal leszállt az égből egy arra járó pasi képében, aki megszánt és megcsinálta nekem annyira, hogy haza tudjak jönni.

Itthon meg izopropilalkohollal szedhettem le a "szerelés" közben kabátomra kent olajat, ami nem éppen ideális tevékenység, ha az embernek amúgy is tisztátalan gondolatai vannak lehetséges biciklimegsemmisítési lehetőségekről, de aztán apukám felhívott frissítésért és a végén mondta, hogy még egy ilyen hívás, és eladnak mindent és utánam költöznek, mert ilyen nincs, hogy segítségre szorulok és ők nem tudnak kocsiba ülni és megmenteni.

dies from cringe

A hangos szomszédok tegnap megint elkezdtek hangoskodni, és ami sokkal nagyobb baj volt, hogy most valahogy a háló sem szigetelte le őket, és hajnali négykor felébredtem a hangos röhögésre meg bútortologatásra (?).
Ez volt az a pont, amikor megfogalmaztam magamban a front desknek küldött "óvónéni tessék rendet rakni" levelet, amit végül Medvegy küldött el, mert 1: BFF szerint a férfiakat ilyenekben komolyabban veszik, 2: ha rajtam múlna, valószínűleg még mindig ülnék fölötte és nem merném megnyomni a küldés gombot. Faszomat komolyan.

Valószínű a Harry Potter és a Főnix rendje se sokat dob a hangulatomon, az a könyv, jézusom, nem tudom, az utolsó olvasás óta eltelt idő miatt van, vagy mert angolul olvasom, de most valahogy máshogy érzem a történetet. Lapról lapra érzem, hogy szívja el az életkedvemet, nagyon lassan haladok vele és így is egyre közeleg a végén Az Esemény, amiről tudom, hogy napokra traumatizálni fog majd.

Viszont hogy valami mókással emeljem azért a hangulatot, feltúrtam a régi cuccainkat tartalmazó vincsiről a tizenöt évesen írt Harry Potter fanfictionömet, és ugyan voltak benne egészen vicces részletek, a többi olyan mértékig gáz, annyira szenvedtem a kíntól, hogy majdnem töröltem az egészet, de jelenleginél felnőttebb önmagamra is gondolnom kell és valószínű ő is el akarja majd olvasni a kamasz Sieglinde elképzelését az irodalmi fordulatokról, karakterfejlődésről és csattanós párbeszédekről.

Ja és a szüleim hónapok óta tartó facebookos antivaxxer ámokfutás után végre valahára beadatták maguknak az oltást, szóval ez a hétvége tényleg egy érzelmi hullámvasút.
Lehet folytatni kéne a Csernobilt.

I'm a highly motivated individual with a passion for (insert job title)

Szerdán elmentem biciklivel bevásárolni, és annyira jót tett a közérzetemnek, egészen meglepődtem. Aztán azóta olyan fos idő van, mármint angol mérce szerint is, süvít a szél meg szakad az eső, nehogy meg tudjam ismételni a mutatványt és ismét egy kis szerotoninhoz jusson a szervezetem.

(mondjuk nem panaszkodom, most skype-oltunk hat és negyedórát BFF-fel)

Vágtam megint a hajamból, két részletben 5-5 centit meg még egy bónusz körben igazítottam a fazont (igen, három felvonás lett belőle), aztán majd a színt is újradobom valamikor, mert az is teljesen kikopott már, de így is egészen új embernek érzem magam. Mit tesz némi törött hajvég hiánya.

CV-t írni csak nekem szörnyen kínos? Szenvedek rendesen, és Medvegy így is letolt, hogy senki sem őszinteséget vár tőlem, de nekem nem megy ez a jópofizás meg kamuzás a hatalmas nagy motivációmról (lol) meg eredményeimről.

És még a Főnix rendje is nyomaszt, felnőttként olvasva duplán, mert látni vélem a párhuzamot a Mágiaügyi Minisztérium és a kormány taktikai intézkedései között, és így még jobban fáj. Néha úgy irigylem a normális, nyugati országok lakóit, akik bizonyos igazságtalanságokat olvasva fel vannak háborodva, hogy dehát ilyen a valóságban nem történhet meg.
Cries in balkán.

Tegnap lecseréltem a téli paplant a vékonyabb nyárira, és a fene sem gondolta volna, hogy ilyen törékeny a kapcsolatunk: a téli KING size, a nyári meg sima DOUBLE, és pont az az egy méret különbség torkollt éjjel majdnem válásig fajuló takarórángatásba. Mintha két fitness labdát próbálnék letakarni egy jógamatraccal, őszintén nem értem, hogyan fértünk el valaha is kényelmesen sima dupla takaró alatt. Szóval ma fél napig rohangásztam extranagy nyári paplan után, de megvan, szóval ez a válság elhárítva.
Meg vettem cserepet is az egyik növénykémnek, amit a beköltözéshez való bevásárláskor ragadtam magamhoz az IKEÁban sétálva (ez se tegnap volt, atyaég): már kinőtte az eredeti bödönét, olyan kis mókásan nézett ki, nagyon sokat nőtt és egy csomó ága van már, de még mindig egy tejfölöspohár méretű cserépkében lakott. Délután át is ültettem, azóta időnként várakozón ránézek, mintha azt várnám, hogy kinyújtózkodott-e.

Full más: házasságkötéskor nem vettem fel Medvegy nevét, és mondanám, hogy vad feminista okok álltak mögötte, de a döntő mégis a bürokratikus ügyintézésektől való már-már fóbiaszintű undorom volt.
(meséltem már, hogy egyszer egy évig nem volt személyim, vagy hogy a lejárt utáni új jogosítványomat is csak akkor intéztem el, amikor anyukám megunta és erőszakkal bevitt az okmányirodába..?)
Nem is bántam meg a dolgot azóta, szeretem a nevem - de angol nyelvterületen használva mégis kicsit átértékelem a döntést, mivel Medvegy nevét mindenhol elsőre megértik, az enyémet hallva meg mindig elnyúlik szegény illető arca, akinek le kéne írnia, én meg neki is állhatok betűzni.
Jófej volt a szüleimtől, kaptam egy szép, nemzetközileg elismert keresztnevet, ha már a vezetéknevemmel lábon lövöm magam minden bemutatkozáskor.

(annyira nem bonyolult, csak van benne "sz", hülyén hangzik és semmilyen más angol kifejezéshez nem hasonlít)

Megint más: Milonkánál láttam a múltkor, hogy felemás vidámszínű körmei vannak és annyira megtetszett, hogy a jobb kezem most türkiz, a bal meg pink, és tényleg vidám leszek tőlük, valahányszor lenézek a kezeimre.

Ugyanitt kezdek adaptálódni az angol divathoz, vagyis tökéletesen hidegen hagy a divat és csak hordom, ami tetszik.

A Konfliktuskerülés Királynője - anxiety edition

Nagyon sokat viaskodtam magamban az utóbbi napokban, mert a hangos szomszédok hangjai egyre jobban zavartak, de közben tudom, hogy mindenkinek joga van létezni a saját lakásában, nekik is ugyanannyira, mint nekünk. Próbáltam kutatómunkát végezni az interneten, ami annyiban segített, hogy a legtöbb hangos szomszéd többnyire gyanútlanul hangos és nem olyan, mint én, aki a beköltözés óta némán bocsánatot kér az alsó szomszédtól minden leejtett dologért és magától értetődően vett szőnyeget a székek alá, szóval úgy tűnt, nem úszom meg, jeleznem kell valahogy a problémát.
Ebben viszont már nem értett egyet minden forrás: egyesek szerint a sorrend átkopogás a falon - szólás személyesen - panasz a főbérlőnek, máshol megkönnyebbülten olvastam, hogy ha nincs kedvem személyesen szólni, hagyjak egy tárgyilagos, de kedves cetlit, egy megint másik viszont egyáltalán nem ajánlotta a cetlit, mert az passzívagresszív. Meg voltam lőve, úgy tűnt, sehogy sem úszom meg.
Tegnap este hajnali egyig hallottunk tompa zenét átszűrődni, egy ponton kiléptem a folyosóra és többször mély levegőt vettem, de végül visszaléptem, mert nyúl voltam jaj ne én legyek az intoleráns seggfej szomszéd, elvégre nem olyan zavaró, meg különben is megyünk aludni és a háló meg jól szigetelt.
Csak aztán amikor ma délelőtt is meghallottam ugyanazt a zenét ugyanolyan hangerővel, betelt a pohár - kifésültem a hajam, torkomban dobogó szívvel átmentem és mielőtt meggondolhattam volna magam, gyorsan kopogtam. Bentről pillanatokon belül elhallgatott a zene némi "upszi" hangok kíséretében, én meg magamban elszámoltam ötig és mivel nem nyílt az ajtó, eloldalogtam.
Ez a reakció egyrészt árulkodik arról, hogy valószínű nem nagy dolog náluk, nem én vagyok az első panaszos és ez a megszokott problémamegoldás, másrészt a kicsavart és kémiailag kiegyensúlyozatlan agyam azóta azon pörög, hogy MOST BUNKÓ VOLTAM és MICSODA SEGGFEJ VAGYOK.

maybe I need help.

Megjött a biciklim a szervízből (ezt miért így írtam, nem jött, én mentem el érte és hoztam haza), csodálatosabb, mint amilyenre emlékeztem, és ma el is gurultam vele egy rövid, de biztonságosnak gondolt körre az ASDÁba: olyan útvonalat akartam, amit már megtettem többször gyalog és nem félek tőle, ehhez képest az indulás egyből azzal kezdődött, hogy kitoltam a biciklit a garázsból, nagy boldogan felpattantam - majd öt percre félreálltam a következő sarkon átgondolni az életemet. Végül a kis kényszerszünet után visszaszálltam és a végére annyira felbátorodtam, hogy sikerült egy rendőrautó előtt áthajtani a piroson, de szerintem annyira ledöbbentek a pofátlanságomon, hogy elfelejtettek lebaszni.

A faszom Főnix rendjét szörnyű olvasni, és nem csak azért, mert felhúz a tehetetlenség: és nem csak a sajátom, az olvasóé, hanem a szereplők is csak tűrik a velük történő sorozatos igazságtalanságokat. Ja és tegnap begörcsölt a karom, mert menet közben akartam olvasni.
Ha egyszer egy békés, kiegyensúlyozott diktatúra ura lennék, nem csak a két óránál hosszabb filmeket tiltom be, hanem az 500 oldalnál vastagabb könyveket is.

A Tiktoknál csak egy dolog kellemetlenebb számomra, mégpedig felnőtt emberek Tiktokon. How do you do, fellow kids?-vibeja van.

Tavaszi fáradtság

A hétvégén vettem vízfestéket és újra elkezdtem játszani vele, és semmi sem tanít úgy türelemre és a sorsom elfogadására, mint a vízfesték.
Kivártam, amíg megszáradt a papír?
Nem.
Ezért most szétfolyt az új festék, amit fel akartam vinni?
Igen.
Vissza tudom ezt valahogy csinálni?
Lol nem, így jártam.

Végre kiolvastam a Tűz Serlegét, tudtam, hogy belassultam vele, de mégis meglepett látni goodreadsen az egy hónapos olvasási időt. Idén is kitűztem magamnak az 50 könyvet és egy könyvvel az ütemterv mögött vagyok, szóval most már bele kell húznom. Mondjuk vagy négy könyvem van továbbra is félbehagyva, szégyen ez, szégyen.

A hetem fénypontjait jelentik manapság az edzések, akár Angol Barátainkkal megyünk, akár kettesben, utána mindig feltöltődve és szinte boldognak érzem magam. Self care bitches.

Nagyon élvezem manapság a növénykéinkről való gondoskodást, iszonyú büszke vagyok rá, hogy a beköltözéskor vett kis IKEÁs növénykénk már a duplájára nőtt, a peace lily boldog, és még a csilikéink is visszatértek az életbe. Vágyakozva nézem a virágföldeket és a cserepeket a boltban, mert földben akarok turkálni meg ültetni akarok. Mi történik velem.

Back to normal

Manapság maszkban edzem, mivel a konditermünkben bevezették, hogy csak konkrét testmozgás közben nem kell viselni, máskor viszont igen, és nincs kedvem fel-le húzni az arcomról. Egyáltalán nem kényelmetlen, és ezt csak azért említem meg, mert a múltkor nem álltam meg és válaszoltam facebookon egy nőnek, aki szerint MINDENKI HALLGAT A MASZKBAN EDZÉS KÁROS HATÁSAIRÓL, hogy az egyetlen káros hatás az volt, hogy senki sem látta az eltorzult fejem.

Erről jutott eszembe, hogy milyen furcsa lesz majd visszatérni a normálishoz - hiányozni fog majd a maszkviselés? Csomószor hordom ott is, ahol nem kötelező, mert kezdem megszokni, hogy a fejem fele konstans nem látszódik. Tuti ugyanúgy pofákat fogok majd vágni meg ásítozom majd maszk nélkül is.

Elvittük a biciklijeinket szervízbe, most egy másik, a lakástól két sarokra lévőre mentünk. A szerelő srác kevésbé volt cuki, mint a másik helyen, és úgy néz ki, mint Jay a Jay és néma Bob formációból, de engem megnyert, amikor elismerően hümmögve hajolt le a biciklimhez és megdicsérte, milyen szép darab. Thanks, i know. Aztán most retteghetek megint, mikor fog csörögni a telefon a hogyan továbbról. Biztos sosem mondtam még, hogy minden egyes angol nyelvű telefonhívás éveket vesz le az életemből.

Zongora update: a múlt hét eléggé kuka volt gyakorlás szempontjából, viszont végre kipróbáltam a note training appot, amit még korábban letöltöttem, és most ismét fellángolt bennem a lelkesedés. És még így is folyamatosan magamra kell szólni, hogy ne legyek folyamatosan csalódott és lehúzzam az elvárásaimat emberi szintre.

Újra itthon

Szürreális élmény volt péntek délután hazajönni, hónunk alatt a macskával meg az IKEÁs szatyorba dobált holmijainkkal. Minden pontosan úgy volt, ahogy hagytuk, leszámítva hogy a folyosó másik vége le van zárva.
Ja és a vaníliás szójatejem belesavanyodott a hűtőbe meg a gyengéd szeretettel, magról nevelt kis chilijeink elszáradtak. Bár a chiliből az erősebbeket azóta sikerült visszahozni az életbe, szóval a tényleges veszteség csak a szójatej.

(és ezúton szeretnék egy hálaéneket zengeni Pónak, aki elképesztően jól vette az egészet, még vendégségben is viselkedett, pedig soha nem csináltunk ilyet és mindenki erősen kint volt a komfortzónájából. És hogy ne csak belekiabáljak az internetbe és mindenki megnyugodjon, hogy az érintett malacnak is megköszöntük a türelmét, elmentünk és bevásároltunk neki purina luxi kiskonzerves kajából, amit amúgy szülinapokra szokott kapni meg annó az ivartalanítása után engesztelésül)