2021. május 11., kedd

Tavaszi fáradtság

A hétvégén vettem vízfestéket és újra elkezdtem játszani vele, és semmi sem tanít úgy türelemre és a sorsom elfogadására, mint a vízfesték.
Kivártam, amíg megszáradt a papír?
Nem.
Ezért most szétfolyt az új festék, amit fel akartam vinni?
Igen.
Vissza tudom ezt valahogy csinálni?
Lol nem, így jártam.

Végre kiolvastam a Tűz Serlegét, tudtam, hogy belassultam vele, de mégis meglepett látni goodreadsen az egy hónapos olvasási időt. Idén is kitűztem magamnak az 50 könyvet és egy könyvvel az ütemterv mögött vagyok, szóval most már bele kell húznom. Mondjuk vagy négy könyvem van továbbra is félbehagyva, szégyen ez, szégyen.

A hetem fénypontjait jelentik manapság az edzések, akár Angol Barátainkkal megyünk, akár kettesben, utána mindig feltöltődve és szinte boldognak érzem magam. Self care bitches.

Nagyon élvezem manapság a növénykéinkről való gondoskodást, iszonyú büszke vagyok rá, hogy a beköltözéskor vett kis IKEÁs növénykénk már a duplájára nőtt, a peace lily boldog, és még a csilikéink is visszatértek az életbe. Vágyakozva nézem a virágföldeket és a cserepeket a boltban, mert földben akarok turkálni meg ültetni akarok. Mi történik velem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése