A hangos szomszédok tegnap megint elkezdtek hangoskodni, és ami sokkal nagyobb baj volt, hogy most valahogy a háló sem szigetelte le őket, és hajnali négykor felébredtem a hangos röhögésre meg bútortologatásra (?).
Ez volt az a pont, amikor megfogalmaztam magamban a front desknek küldött "óvónéni tessék rendet rakni" levelet, amit végül Medvegy küldött el, mert 1: BFF szerint a férfiakat ilyenekben komolyabban veszik, 2: ha rajtam múlna, valószínűleg még mindig ülnék fölötte és nem merném megnyomni a küldés gombot. Faszomat komolyan.
Valószínű a Harry Potter és a Főnix rendje se sokat dob a hangulatomon, az a könyv, jézusom, nem tudom, az utolsó olvasás óta eltelt idő miatt van, vagy mert angolul olvasom, de most valahogy máshogy érzem a történetet. Lapról lapra érzem, hogy szívja el az életkedvemet, nagyon lassan haladok vele és így is egyre közeleg a végén Az Esemény, amiről tudom, hogy napokra traumatizálni fog majd.
Viszont hogy valami mókással emeljem azért a hangulatot, feltúrtam a régi cuccainkat tartalmazó vincsiről a tizenöt évesen írt Harry Potter fanfictionömet, és ugyan voltak benne egészen vicces részletek, a többi olyan mértékig gáz, annyira szenvedtem a kíntól, hogy majdnem töröltem az egészet, de jelenleginél felnőttebb önmagamra is gondolnom kell és valószínű ő is el akarja majd olvasni a kamasz Sieglinde elképzelését az irodalmi fordulatokról, karakterfejlődésről és csattanós párbeszédekről.
Ja és a szüleim hónapok óta tartó facebookos antivaxxer ámokfutás után végre valahára beadatták maguknak az oltást, szóval ez a hétvége tényleg egy érzelmi hullámvasút.
Lehet folytatni kéne a Csernobilt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése