Miután valahányszor műszakot cseréltem eddig valakivel, majdnem minden alkalommal ment a variálás utána (vagy felhívtak a kérdéses műszak kezdete előtt, hogy hol vagyok, vagy végül berángattak hamarabb-maradhattam tovább), ami számomra annyi stresszel járt, hogy a múltkor megfogadtam, ennyi, soha többet nem csinálok ilyet, megkapaszkodom a kapott beosztásomban és kész.
Erre ma a szünetemben leült mellém az új főfőnök, és először lepergett előttem rövid starbucksos karrierem, hogy kész, ennyi, kirúgnak, de csak meglapogatta a vállam, poénkodott velem, majd megkért, hogy ugorjak már be holnap helyette*, megkapom érte a szombatot szabadnapnak.
Amúgy sem mertem volna nemet mondani, de kivételesen jobban jártam, holnap Medvegy amúgy is dolgozik, szombaton meg nem, és így nem is dolgozom végig az egész hétvégét.
Win-win.
Csak a szívroham nem hiányzott az elejéről.
*itt szokás, hogy az üzletvezető főfőnök a vezetői teendők mellett ugyanúgy együtt dolgozik velünk, főzi a kávét, áll a kasszában, stb.
Amúgy nagyon érdekes nézni, ugyan nyígok, de összességében napról napra jobban érzem magam, magabiztosabban és jobban kommunikálok másokkal, vagyis jobban egyben vagyok. Senki nem látta jönni, de pont erre volt most szükségem, nagyon jót tesz nekem ez a hely, ez a munka és a körülöttem lévő emberek, amiért nem győzök elég hálás lenni.
Ja és az egyik nembrit kolléganőm nembrit főzőestet tart holnap, amire negyedmagammal hivatalos vagyok. Kicsit izgulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése