2021. szeptember 7., kedd

"Viki woke up today and chose violence"

A cím volt a mellettem álló munkatársam válasza, amikor csendben álltunk egymás mellett a drive thru ablakban és felsóhajtottam, hogy nagyon fel vagyok baszva és nem tudom, miért. Eddig nem igazán kedveltem, de erre megjelent a fejem felett a simses pozitív kapcsolati mutató.

Felmondott az egyik kedvenc műszakvezetőm, és még csak hibáztatni sem tudom, mert szegény amikor ma bejött leadni a kulcsait meg a zöld kötényét úgy nézett ki, mint akit kihánytak, majd udvariasan ignoráltam a vevőket és elvonultunk az irodába és elmesélte, hogyan ment szarrá a teljes magánélete az utóbbi hétben és most hazaköltözik a szüleihez.
Apukám mondta mindig, hogy ősi kínai átok kalandos életet kívánni valakinek, és ilyenkor mindig hálát adok az unalmas életemért és hogy nincs miről mesélnem, amikor kérdezik, hogy mizu.

Mivel már két hét eltelt a második oltásunk óta, fokozatosan kezdem elhagyni a maszkviselést. Munka közben eddig hordtam annak ellenére, hogy itt régóta nem kötelező beltéren, de ennek következtében az arcom alsó fele problémásabb most, mint tinédzserként volt. Annyira nem zavart, mivel másnap eltakarta a maszk újra, de egy hiú darab szar vagyok és szeretnék már végre újra rúzsokat hordani, ha már körömlakkot nem szabad.

Ja és mióta megvettem az álomkabátomat, az idő egyszerűen tökéletes, ragyogó napsütés, 25 fok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése