marhára nem volt kedvem lefoglalni a következő tesztet, az egóm még nem heverte ki az előzőt, meg nincs kedvem elkezdeni tanulni, amúgy is nyüszi és nyafi,
aztán ránéztem a jövőheti munkabeosztásomra és beleolvastam a munkahelyi chatbe.
A repülőn hazafelé kiolvastam az első Máraimat, A gyertyák csonkig égneket, és majdnem sírtam, mert amúgy nem tetszett annyira, de el is felejtettem, hogy milyen érzés magyar írótól olvasni: amikor elsőre és erőlködés nélkül tudok olvasni a sorok között, átjön minden utalás, a történelmi és kulturális háttér, és a szavak pontos jelentése és súlya magától értetődő, és nem tanult és kicsit kínlódós.
A jövőhéten a királynő Platinumévfordulója lesz, szóval vettünk királynős bögrét, királynős kekszet meg kidekoráltam a lakást brit zászlókkal, mert örülünk, hogy itt lehetünk.
Ja és ha eddig nem gondoltam volna, hogy kicsi a világ, két volt iskolatársammal is összefutottam a héten, az egyik Németországból jött haza és a 74es trolin találkoztunk, a másik meg a reptéren jött oda hozzám és itt lakik a szomszéd faluban.
Hogy sikerült bekerülni? Engem sajnos nem engednek szakmában dolgozni, amíg nincs HCPC regisztrációm, asszinak meg jelentkezek már mindenhová a megyébe (beállítottam indeeden, hogy küldjön róla értesítőt, ha raknak fel újat x mérföldes körzetben), de arra meg nem kellek:'D
VálaszTörlésTalán tényleg jobb volt, hogy nem tudtam róla, mi vár rám, vidámabban teltek az önszabotázs napjai:'D csak az bosszant különösen, hogy MAJDNEM meglett, az írásbeli lett 6 (6.5 kellett volna...), minden más meg 7.5. És köszi a bíztatást, tény, hogy már jobban tisztelem a vizsgát és becsületesen készülni is sokkal motiváltabb vagyok:D
jaj ne haragudj, hülye vagyok, a brexit előtt ha jól rémlik, másképp működött ez az egész.
VálaszTörlésa férjemre irigykedem a legjobban, ő beírta a CVjébe, hogy van diplomája, és senkit sem érdekelt:D következő életemben ITban akarok dolgozni.