- Kijött két szám a Rammsteintől, amiket persze folyamatosan hallgatok azóta, annak ellenére, hogy utána mélydepresszióban meredek magam elé órákig.
- Öt napig szalma voltam, mert Medvegy hazaugrott Budapestre fogorvoshoz. Eddigi életemben vagy a szüleimmel, vagy Medveggyel, vagy mindkettejükkel együtt éltem, kicsit fura volt. Mindenki kérdezgette, hogy na milyen terveim vannak, de pontosan ugyanazt csináltam, amit akkor is, ha Medvegy itthon van, biciklivel felfedezni jártam, írtam a kanapén elnyúlva, béna filmeket néztem.
Annyi volt a különbség, hogy horrorfilmet is akartam nézni, de nem mertem, mert döbbenetesen paranoid lettem az egyedülléttől: égve hagytam a lámpát a nappaliban és láncoltam az ajtót, amikor aludni mentem, a hátam mögé nézve és halkan zenét hallgatva jártam az utcán, és egyik éjjel enyhe szívdobogással a torkomban vittem le a szemetet a parkolóba.
- És ha már híres elsők, először vezettem először Angolföldön egyedül, amikor Medvegy elé mentem a reptérre. Minden remekül ment, amíg el nem bambultam és véletlenül be nem vágtam valaki elé egy körforgalomban. Ettől annyira bestresszeltem, hogy lányos zavaromban a rossz sávba soroltam, ami extra öt mérföldembe és majdnem húsz percembe került.
Ezt leszámítva mindenki túlélte a kirándulást, és azóta is csak néha jut eszembe, hogy el kéne adni a kocsit a faszba gyakrabban kéne gyakorolni a vezetést.
- Egy faszom IKEÁs aloe végigfertőzte az összes növényemet tripsszel, ez egy kis fekete kártevő szar, ami tönkrebassza a növények leveleit. Teljesen kivagyok, kétnaponta fél órám megy rá, hogy végigfújkálom a teljes kis csapatot neemolajos oldattal, ami elvileg jó rá, gyakorlatban még mindig küzdök: a kis avokádómnak két levele ment rá, a peace lily meg még mindig tele van velük. Tököm kivan.
- Egyre közeleg az IELTS nyelvvizsga (HÁROM HÉT), amire az utóbbi hónapban úgy nettó egy órát sikerült összesen készülni. Ég a pofámon a bőr.
- Vettünk egy rizsfőzőt a helyi ázsiai boltból, az életminőségünk elképesztő javuláson ment át azóta.
- Megnéztem a Bridgerton második évadát, untam és szörnyen nem tetszett. Aztán hirtelen felindulásból beraktam egy dokusorozatot egy random brit tévés arc szexuális zaklatós botrányairól évtizedekkel korábbról, ez meg valamiért nagyon bejött. Az élet kiszámíthatatlan.
Hehe, Jimmy Saville minden csak nem random tv szemelyiseg. A mai angol kozepkoruak eleteben pl a mi Devenyi Tibi bacsinkkal egyenlo (remelem mondd ez valamit es nem vagy tul fiatal hozza) Hatalmas sztar volt, generaciok nottek fel a musorain. Mindenkit megrazott, hogy a szemetlada siman, bekeben, lovagga utve meghalt, s csak par evvel kesobb derultek ki a dolgai.
VálaszTörlésJó megbízhatatlan narrátor vagyok:D csak hát random magyar millenialként elképzelésem sem volt, ki ez a fazon.
TörlésIdőközben megnéztem még egyszer a sorozatot, és engem inkább az ráz meg, hogy milyen zseniálisan taktikázott egész életében, hogy gyakorlatilag érinthetetlenné vált. Annak ellenére, hogy néha kimondottan kényelmetlen nézni, ahogy megnyilvánul vagy nőkkel viselkedik - nyíltan, kamera előtt, adásban (bár nem tudom, hogy ezt már csak beképzelem vagy "benefit of the hindsight").