Életemben először kifogtam egy fodrászlányt, akinek amikor mondtam, hogy növesztem a hajam, onnantól mindig mutatta, rákérdezett és jóváhagyatta, hogy ennyi jó lesz? Kicsit idegesített, mert hozzátettem, hogy amennyi szükséges, az lazán mehet a levesbe, de azért meghatott, mert tényleg csak a töredezett végeket vágta le, ami hosszban szinte észrevétlen, ám minőségben elképesztő javulást hozott.

Amúgy évek óta nem volt ilyen hosszú a hajam. Ebben látszik leginkább, hogy már nem a szüleimmel élek, mert anyukám régebben ilyenkor mindig elkezdett piszkálni, hogy milyen hosszú már a hajam és vágassam le, én pedig egy idő után meguntam és tényleg levágattam.

Mellékelve pedig egy ábra, egészen friss, még reggeli morcot is tartalmaz.

#nofilter #nomakeup #igaziarc #bénaminőség #yolo #swag

Kicsit az az érzésem, hogy elbuktam nőként, mivel pár napja, 21 évesen vettem meg életem első magassarkúját, ráadásul járni is alig tudok benne.
Még csak nem is IGAZÁN magas, +8 centivel toldja meg egyébként sem elhanyagolható testmagasságomat, és így is párszáz méternél többet nem tettünk meg együtt, és mégis olyan volt a végére, mintha mindkét lábamon egy-egy medvecsapdával próbálnék közlekedni.

Ma sok hasznos dolgot is tanultam a konyhai gyakorlaton, többek között azt, hogy a forró karamellbe nem nyúlunk kézzel, különben bibis lesz az ujjunk hegye és gépelhetünk középső ujjal.
Amúgy már kezdem megszokni, hogy mióta aktívan főzök, majdnem mindig fáj valami a kezemen (amikor megvettem életem első séfkését, annyira meglepett az élessége, hogy az első használatkor megszaladt és véletlenül meglehetőst rövidre vágtam az egyik körmöm, igazából szerencse, hogy nem az ujjam rövidítettem meg).
Kész röhej, hogy régen a tenyeremet használtam vágódeszkának.

Things I Love Thursday

♥ sok séta a szép időben ♥ kecskesajt - nincs kecskeíze, vagy ha az van, nekem ízlenek a kecskék ♥ Annie Hall együtt ♥ Alien ♥ malacos mamusz - anyukám imád állatos ruhadarabokkal meglepni ♥ antikváriumozni ♥ Effi Briest ♥ pizzás csiga - Medvegy látta 9gagen, én megcsináltam, és előbb elfogyott, mint hogy nailed it felirattal lefotózhattam volna. ez az igazi nailed it, nem? ♥ kezdem szokni a hajnali kelést és a nyolc-tíz órát a konyhán... ♥ ...ahonnan azért jól esik kiszökni cigiszünetre - a többiek cigiznek, én ülök a lépcsőn és napozok ♥ Alfonz szervizben ♥ Parks & Recreation S04 ♥

Ugyanabban az antikváriumban ugyanaz a néni, aki tavaly nem fogadta a köszönésemet és hozzám sem szólt, ma szélesen mosolyogva még kedvezményt is adott. Ahogy öregszem, úgy leszek cukibb?

Tiszta pékség van itthon, most sütöttem két vekni kenyeret meg két tepsi túrós pogácsát. Gondolkoztam, hogy mellé dobok még egy adag kekszet is, de azt már tényleg túlzásnak éreztem.

A macska szereti a szotyit, de ugyanabból a doboz macskakajából kétszer nem eszik.

- Örülök, hogy rászoktál a szájvízre. Jót tesz az ínyednek.
- Örülök, hogy vagy nekem. Jót teszel a közérzetemnek.

P.S.: Az új Sonata album keserves csalódás. Még hallgatni is rossz, pedig én nagyon szeretném, ha tetszene.

desperate housewife

Ma már odáig jutottam, hogy elbőgtem magam mosogatás közben, és kijelentettem Medvegynek, hogy gyesen is majd ő marad a gyerekkel, mert ha én egyszer visszatérek a társadalom hasznos tagjai közé, soha többet nem akarok még egyszer így itthon maradni.

Meg akartam nézni egy Woody Allen filmet. 

Lett belőle egy angol feliratos francia dokumentumfilm a Holokausztról.

#saturdaynight #partyhard

Amúgy szerintem azért ettől függetlenül lesz még ma este az Annie Hall, egész régóta lógok vele Medvegynek.

Még nem látta.

Viszont neki hála ma felismertem főzöcskézés közben a rádióban a Kill Billből a Bang Banget.

Things I Love Thursday

♥ kirándulás ♥ kocsivásárlás ♥ sok készpénzzel legyezni magam - annyira nem sok, és gyorsan megszabadultunk tőle, de azért szép látvány volt ♥ vajas pirítós ♥ észbontóan néztem ki a pocakrafeszülős ruhámban - egy nap hányás és két nap ropidiéta után ez a minimum silver lining ♥ ISTENI FAGYLALT ♥ süt a nap ♥ könyvtár ♥ müzli - abszolút cukormentes, nekem meg rettentően ízlik ♥

Fél év után először húztam ma farmert.
LÁBBÖRTÖN.
LÁB- ÉS POPSIBÖRTÖN.

Gyerekvilágomban amit egyszer kifizettem, az az enyém.
Erre jön felnőttvilág és gyomorszájon vág.
Ugyanis ha az ember használt kocsit vesz, az az autó addig nem az övé, amíg ki nem állíttat egy rakat papírt egy rakat pénzért, és ezeket a papírokat sorszámhúzás és újabb összegek kifizetése után leadja valamilyen irodában. Mindez persze napokat vesz igénybe, és szerintem hozzájárul pár korai ősz hajszálhoz.

Plusz kezdem megszokni, hogy csak szerintünk vagyunk összenőve és ami a tiéd az az enyém is, és ha intézkednem kell helyette, meghatalmazásokat kell írni két tanúval.

Életemben először hánytam szombat este egy Burger King parkolójában.

A valóság sajnos közel sem annyira badass, mint ahogy így, egy mondatban hangzik.
A nemzeti ünnepet még megünnepeltük egy tök jó kirándulással, egész nap pörögtünk, csak hazaérve éreztem, valami nincs rendben. Körülbelül tíz perc alatt jutottam az enyhe hányingertől a vécékagylóig, és ezt ciklikusan váltogattam este hattól éjfélig. Medvegy szolidaritásból velem tartott kilenctől hajnali háromig, úgyhogy a három órás átfedésben felváltva vezettük a porcelánbuszt.

Ez volt az első felnőtt betegségem, amikor anyukám csak szállította a ropit és megkérdezte, ugye nem vagyok terhes, de magamnak fogtam a hajam és egyedül kellett győzködnöm magam, miközben forgott a lakás és a dupla paplan alatt is olyan intenzitással rázott a hideg, hogy még most is fájnak az izmaim meg a bőröm, hogy ez csak természetes immunreakció és azért megmaradok.
(Egyébként jobb volt így. Medvegy már megszokta, hogy ha nyomorult vagyok, nem igénylek tutujgatást, csak annyit, hogy időnként lapogassa meg a fejem, vele ellentétben, aki csakis főállású ápolónő és tetemes mennyiségű tea mellett képes meggyógyulni.)

Amúgy lett egy kocsink.

BFFem egy korábbi szülinapjára sok barátjával összefogva egy varrógépet vettünk neki.

Ezt a képet átküldöm neki is, sokatmondó szemöldökrángatással és egy sorral: ezt fehérben, várhatólag őszre, köszi.

Things I Love Thursday

Nagyon régen nem volt, egyszerűen kiment a fejemből... Pedig annyira szeretem, és jól is érzem magam utána.

♥ neves nyaklánc ♥ nem voltam olyan béna a konyhán ♥ a nemzetközi menüben volt tofu, én faltam fel az egészet ♥ vettem új pólót Medvegynek - és még tetszik is neki! ♥ új táska nekem - imádom ♥ életem második fizetése! - matekot korrepetáltam, ugyanannyit kaptam érte, mint egy nap szívásért a müllerben ♥ pózoltam anyukámmal ♥ Medvegy holnap vizsgázik ♥ "Csinálok almás rétest" "Nem szeretem az almás rétest" "Van egy olyan érzésem, hogy azért el fog fogyni" *kiveszem a sütőből, elfordulok, mire visszanézek, hiányzik az egyik rúd* ♥ Római vakáció ♥ Csajos Hétfők ♥ kaparós sorsjegyen nyerni ♥ belefulladni a könyvtári könyvek kupacába ♥ túléltük anyósék látogatását ♥ FUTUNK! EGYÜTT! ♥ alma, körte, narancs ♥ saját kenyerem ♥ kész a felvételi. már csak ülnöm kell és várni ♥

Elektronikus felvételijét Ön sikeresen hitelesítette! 

Adatai a hitelesített állapotnak megfelelően betöltésre kerültek a 2014. évi általános felsőoktatási felvételi eljárás központi nyilvántartásába, vagyis a jelentkezés érvényesítésével kapcsolatban Önnek további teendője nincsen.

Egyik leggyönyörűbb mondat, amit az utóbbi időben olvastam.

Ha valakinek facebookon a profilképe nem őt ábrázolja, hanem egy idegen csajt, animefigurát, állatkát, tájat vagy nagy megmondást, arra a következtetésre jutok, hogy az illető ronda.

Ha pedig nem a saját neve van megadva (nem hiszem, hogy sok embernek "Vagyoook" a vezetékneve vagy valamilyen állat a keresztneve, nem is beszélve a sok spanyol, olasz nevű emberről. Ja, meg a sok Sophia/Emily/Daisy Gore/Macabre/Silence/Princess/Chaos, akinek a szülei Kovács István és Kovács Istvánné), azokat simán elkönyvelem hülyének.

Kalandok

Zsófi nagyon nagy hibát követett ma el, amikor rám hagyta, hogy bezárjam a könyvtárban a cuccainkat a számkódos szekrénybe. Ugyanis a sokszáz (talán ezer) használat után ma sikerült elbénáznom valahogy, és sehogy nem akart kinyílni a szekrény.
Úgyhogy hívhattam a biztonságibácsit, aki többször visszakérdezett, hogy biztos? Igen, biztos ilyen szerencsétlen vagyok, haladjunk. Jó, akkor elő a jegyzőkönyvet. Mi van a szekrényben? Hát, két fekete kabát, egy fekete sál, egy doboz macskakaja meg egy zacskó gumimaci. Itt mindketten belekuncogtunk, aláírtam és mentünk feltörni a páncélszekrényt. Kinyitotta végre, a macskakaja láttán megnyugodott, hogy nem csak eltévesztettem a számot és egy idegenét próbáltam felfeszíteni, mi pedig felöltöztünk és én kipekáltam az ezerkétszáz tanulópénzt.
Szóval elég drága sztori volt, sokat fogom majd mesélni, hogy megérje valahogy.

Az unokahúgom ugyanabba az iskolába fog járni, ahol én is koptattam a csempét, padot, könyvtári szőnyeget tizenhárom éven át. Kicsit rosszul érzem magam, hogy felülírja az "én iskolámat". Mondtam már, hogy féltékeny típus vagyok..?

Amúgy a vallási iskola számtalan előnye mellett mai napig mosolyra fakaszt az egyetemes mozdulat emléke, ahogy a kisfiúk lekapják a fejükről a kipát, mielőtt rohanni kezdenek, és leállva azonnal visszateszik.

Mindig rácsodálkozom, ilyen korai időpont egyáltalán létezik.

Én nem az ilyen korai kelésre vagyok kitalálva.

Nagyon nem tesz jót, hogy munkanélküli nemdiák vagyok.

Egyrészt állandó nyári szünetben élek, sokszor csak a fogamzásgátlómnak hála tudom, milyen nap van (már az első hét után utáltam a nyári szüneteket). 

Túl sok időm van gondolkodni, állandó párbeszédeket folytatok magamban, ami szintén nem jó, mivel oltári nagy s.ggfej tudok lenni. 

És az egyik legrosszabb, hogy mivel Medvegy és a barátaim dolgoznak és/vagy tanulnak, alig van idejük rám, ezért egyre kevesebb az életemben a színvonalas emberi kapcsolat. Ebből kifolyólag egyre nehezebben viselem a sok hétköznapi idiótát az utcán, boltban, plázában, tömegközlekedés közben. Kezdek olyan lenni, mint egy mesebeli remete, utálom az embereket, idegesítenek (nemrég piacra kellett mennem, megrázó volt rádöbbenni, mennyire taszít, hogy szóba kell állnom emberekkel, ha élelemhez akarok jutni).

Nagyon nagyon nagyon nagyon (x100) várom, hogy megint egyetemre járjak.

UPDATE: Elolvasva Medvegy megnyugtatott, hogy nem leszek remete, hanem bolond macskás nő.
Sokkal szebb kilátás.

Carrie-k csatája

Noha elvileg "filmsznob" vagyok, nincs komolyabb bajom a remake-ekkel, sőt, szeretem, ha egy történetet más szemszögből közelítünk meg, másra helyezzük a hangsúlyt. De a 2013as Carrie nagyon sok sebből vérzik.

Igazából már akkor utáltam, amikor csak a trailert láttam, ugyanis ebben Carrie szép. Aki olvasta a könyvet, bizonyára emlékszik, hogy oldalakon keresztül ecseteli, Carrie milyen csúnya, szerencsétlen, mennyi pattanása van, zsíros a haja és milyen büdös. A csúnyákhoz bizonyítottan másképp áll a világ, kár is lenne tagadni, és ezzel a húzással jónéhány szereplő motivációja megkérdőjelezhető, a főszereplő egész jelleme és az alaphelyzet is borul.

A film végképp akkor ásta el magát nálam, amikor kiderült, hogy az egyébként 1979-ben játszódó sztorit áttették a jelen korba. Az egész történet alapja, hogy Carrie-nek megjön a menstruációja, de mivel vallási fanatikus anyja elfelejtette felvilágosítani, nem tudja, mi történik vele és teljesen pánikba esik. 

Akkor, amikor a könyv íródott, a szexualitás lényegesen diszkrétebb téma volt, ezért senki sem kérdőjelezi meg, hogy Carrie-nek komolyan fogalma sem volt róla, mi fán terem a szárnyas betét. De mutasson nekem valaki egy tizenhat éves lányt, most, közel negyven évvel később, aki hasonlóképp reagálna az első menzeszre! És ha magyarázni is szeretném, hogy szegény lányt az anyja mindentől elszigeteli, nem sokkal később jön egy jelenet, amiben Carrie kutakodik az iskolai könyvtárban, és az ottani gépen magabiztosan használja az internetet.

Csak, hogy valami jót is mondjak róla: sok a trancsír. Látszott, hogy a film a vérengzéssel szeretne brillírozni, mert a nagyjelenet tényleg üt: átjön a rengeteg indulat és a mélységes düh, és szép mennyiségű brutalitásban csúcsosodik ki. Akinek ez bejön, annak végülis megér egy nézést a film.

Tegnap tíz órát töltöttem a tankonyhán, és ugyan meglepően gyorsan elszállt az idő, úgy tűnik, nem szeretnék szakács lenni. Ennek oka leginkább abban keresendő, hogy hazaérve Medvegy arca kissé összerándult, valahányszor belepuszilt a hajamba (ennek kapcsán feltűnt, milyen sokszor csókolgatja a fejemet). Már érti, miről beszéltem, amikor ő a mekiben dolgozott, én meg picsogtam, hogy sültkrumpliszaga van. 

Reggelre szerencsére kiszellőzött, de túlságosan hiú vagyok a hajamra ahhoz, hogy pörköltszagú legyen.