Valamelyik nap visszaolvastam a blogom, és megtaláltam a bejegyzést az első városi biciklizésemről. Megnyugtató, hogy akármennyit is változom, ugyanolyan irreális félelmeim vannak most, mint akkor, három éve.
"Összeszedtem minden bátorságom, legyőztem minden félelmemet (melyek listába szedve a következők:
1. A többi biciklis kiutál, mert nincs futártáskám meg kiszuperált versenybiciklim pirosra festve;
2. Az autósok kiröhögnek;
3. A jobbra-balra szédelgő gyalogosok kiröhögnek;
4. A jobbra-balra szédelgő gyalogosok elém szédelegnek;
5. A BKVsok kiröhögnek;
6. Elém szalad egy kutya vagy egy macska;
7. Elütnek), és felpattantam Walterra, mert így hívják."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése