2015. június 9., kedd

A vizsgaidőszak rejtett örömei

Nagyon aprócskák ezek az örömök és nagyon el vannak rejtve, de a leleményes diák mindenben megtalálja a szépet.

Jövőhétre vettem fel az Anatómiát, és minél többet tanultam rá, annál inkább pánikoltam, hogy erre egy hét nagyon nem lesz elég. Hely egy későbbi vizsgaidőpontra csak nem akart felszabadulni, csak júliusra, ami azért már igencsak későn van, úgyhogy csak csendben szorongtam.
Erre most rutinszerűen felnézek, és ott figyelt rám egy hely, szinte villogott a 20/19, nekem meg remegett a kezem, nehogy beteljen, mielőtt cserélek.
Úgyhogy most nyertem majdnem egy teljes hetet (hat napot), és még ismerős is lesz aznap (L., aki mellesleg vagy fél éve csatlakozott hozzánk, tehát illene neki nevet adni, mert úgy tűnik, vele is kezd maradandó lenni a dolog).

És most megyek vissza tanulni.


Ja, tegnap voltam A lepkegyűjtőn, szerintem jobb volt, mint első alkalommal. Ezt abban is lehet mérni, hogy teljesen kiragadott a saját faszságaimból, közben csak olyan ötször villant belém, hogy ó basszameg vizsgaidőszak, és így sem rontottam el utána az élményt a szorongásommal, mert valahogy nem érdekelt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése