2015. június 3., szerda

Éjjel aludtam vagy három órát (négyet terveztem, de vagy fél elment azzal, hogy győzködtem magam, hogy ne gondolkodjak, reggel pedig megint fél azzal, hogy rettegtem, hogy biztos elaludtam és nem csörgött az óra - mire rádöbbentem, hogy csak egy óra múlva kell kelnem).

Az első vizsga váratlanul gonosz volt, a zh tesztes volt, erre a vizsga végig kifejtős volt. Az első sokk után azért egész jó érzésekkel hagytam el a termet, indultam a következő, AZEGÉSZÉVFOLYAMLEGNEHEZEBB vizsgájára.
A feladatokban előrehaladva egyre nőtt a gombóc a torkomban meg bennem a gyanú, hogy második vizsga pozitív a dolog. Ez hazaérve sem lett jobb, a kis naptárkámban tervezni kezdtem, mit hová teszek át, hogy legyen időm mindenre felkészülni.
Erre most kaptam az emailt.


Még soha nem sírtam a boldogságtól, de esküszöm, ebben a pillanatban voltam hozzá a legközelebb.

2 megjegyzés: