2016. április 24., vasárnap

Irreálisan félek attól, hogy mások látnak engem futás közben, ezért általában este-éjjel, de mindenképpen sötétedés után járok futkározni.
Fura vagyok, tudom, de dolgozom rajta.

Múlt héten a Vivicittán viszont rádöbbentem, hogy ha versenyekre akarok járni (márpedig akarok, mert szeretem a pólókat), akkor nem ártana szoktatni magam a más napszakokban és más helyszíneken való futáshoz.
És így mégsem kell lemondanom a 101-es listám margitszigeti futós tételéről.

Ennek örömére Medveggyel kitaláltuk, hogy szombaton kimegyünk a Városligetbe és futunk egyet: közel van, jó nagy, nincs annyi futó. Medvegy a saját maratoni edzésterve szerint, én a már bejáratott 2 perc séta - 1 perc futást, hogy azért ne szenvedjek mások előtt látványosan. Kezdetnek jónak tűnt.

Tippeljetek, hol volt szombaton a VI. Tűzoltó- és Rendőrnap.

A liget tele volt sátrakkal, bemutatókkal, ugrálóvárakkal - meg családokkal sok gyerekkel. Az egyik majdnem elgázolt egy olyan futóbiciklivel.

Nem hogy kiléptem a komfortzónámból, de kitaszajtottam magam a diszkomfortzónám legmélyebb medencéjébe karúszó és minden nélkül.


És basszus jó volt.

Csak a sarkamat feltörte a végére a cipő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése