Dorci eltűnt.
Nálunk a macskának is szigorú napirendje van, amitől hirtelen minden ok nélkül eltért: este kiment az udvarra, és nem jelent meg még délben sem. Ekkorra én már annyira behergeltem magam, hogy Medveggyel végigjártuk a környéket a nevét kiabálva, majd amikor hazaérve bekapcsoltam a telefonomat és megláttam a hátteremet, elkezdtem bőgni, és úgy egy órán át nem tudtam abbahagyni.
Itt Medvegy robogóra ült, hogy kicsit távolabbi környéket is feltérképezze (egyikünk sem mondta ki, de elgázolt cicát keresett), én meg ültem a lépcsőn hullámokban feltörő zokogással, hátha megjelenne.
Itt már kezdett ijesztő mértéket ölteni a hisztim, úgyhogy erőt vettem magamon és inkább elmentünk az Árkádba egy kis figyelemelterelő vásárlásra, ahol vettem neki kaját, amire úgyis szüksége lesz, AMIKOR HAZAJÖN.
Amikor apukám hívott, hogy megjelent, pár percig a nyakamban éreztem a pulzusomat.
(Amúgy az egyik szomszéd bezárta a garázsba, nem esett baja, csak kissé fel volt zaklatva - de némi táplálék végül helyrebillentette a lelki egyensúlyát. Nekem bezzeg még este is fájt a szemem meg az orrom a sok sírástól.)
Ezt a fotót küldtem BFFnek, amikor hazaérve végre meg tudtam szeretgetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése