Boldog új évet minden hozzánk hasonló nyuggernek, akik az év ezen éjszakáját (is) otthon töltik a kanapén a macskákkal.
Igazából boldog új évet mindenkinek, én nem ítélkezem.

Jelige: majd elmegyünk itthonról, ha akarunk, csak általában nem akarunk.

(amúgy megragadhatnám az alkalmat és nyekereghetnék a petárdák ellen, hogy jajj szegény macskáink is hogy kivannak tőle - de igazából az egyik már attól is kiborul, ha kukoricát pattogtatunk a mikróban vagy váratlanul tüsszentünk, a másik pedig tojik az alkotmányra, kaparja az ablakot és ki akar menni a tűzijátékozók közé)

2018 könyvekben

Az évet erősen kezdtem, a Fiúk cinkkoporsóban és a Csernobili ima amennyire nem tett jót a hangulatomnak, annyira sokat adott a lelkemnek - nem tudom, ennek a mondatnak így mennyi értelme van, de már leírtam.

A Prozac-ország elég hosszú menet volt, akkor tetszett, de utólag csak az egyetértés maradt meg, hogy néhány érzést megfogalmazott helyettem, de konkrétumokra már nem emlékszem.

Ha az előző kettő nem lett volna elég, a Nők a tűzvonalban megadta a végső lökést a pacifizmus felé, azóta másképp gondolkodom a háborúkról (meg az oroszokról). Vettem még egy könyvet az írónőtől, de az még vár a polcomon, arra még nem érzem késznek magam.
A nyáron pedig Szöszivel közös szenvedésbe kezdtünk Leiner Laurával: nem tudom, a közös fikázás lehetőségén túl miért olvassák ezt emberek.

Három könyvig bírtam, a Nélkülednél meghúztam a határt, ennél azért nem süllyedünk lejjebb.
Az Esti Kornélt Berlinben, a Szerelmes életet pedig Rómában olvastam, talán ezért tetszett mindkettő különösen. A Szerelmes életnek ez második nekifutás volt, elsőre valahogy nagyon mellément, de nem bántam meg, hogy adtam neki egy második esélyt.

A Fangirlt akciósan, KÉT FONTÉRT vettem, gyorsan újra is olvastam, hogy még mindig olyan aranyos-e, mint amire emlékszem (igen, még mindig). Az Utazás a koponyám körül annyira nem érdekelt soha, de mindenképp venni akartam valamit egy Poket automatából és még az tűnt a legkevésbé unalmasnak - és milyen jól jártam vele! A Hill house-t Medveggyel együtt, egyszerre olvastuk, már csak az élmény miatt is emlékezetes, bár a sorozatnak nem sok köze van az alapanyaghoz.
Az év végére jutott két hasonló könyv, Szentesi Éva új könyve meg a Lányok csöndje: mindkettővel ugyanaz volt az érzésem, hogy az írónő nagyon meg akar nekem mondani valamit, amivel én nagyon nem értek egyet.

Ez összesen 40 könyv, ebből 19 magyar írótól (na ilyen arányt se produkáltam még), 6 angolul, 1 újraolvasás, és 3 Leiner Laura. Az év mélypontja (a Bexi sorozaton túl) a Pedig olyan szépen éltek, a többi rossz olvasmányom általában csak unalmas vagy felejthető volt, ez viszont kimondottan, agresszívan és dühítően rossz, de legalább rövid. A legeslegjobb a Csernobili ima volt, sajnos csak könyvtárból kölcsönöztem ki, de erősen gondolkodom a megvételén.

Amik lemaradtak, de idén olvastam: az év elején olvastam néhány elbeszélést német íróktól egy antológiában, néhányat Hemingwaytől, valamint szakaszosan, bele-bele lapozva olvasom az Írjál és szeressélt. Tankönyv, de lineárisan olvasható a SpringMed kiadótól az Orvosi esettanulmányok sorozatból a Diabetológia és a Pajzsmirigybetegségek kötetek, valamint a Felnőttoktatás a cukorbetegségről, mindháromban lassan, de biztosan haladok.

Átviszem 2019-be: elkezdtem nemrég a Hogy ne halj meg-et, egy bugyuta romcsi könyvet, egy Szerb Antal drámát meg angolul a The Circle-t, de vizsgaidőszak miatt nem valószínű, hogy holnapig kiolvasom bármelyiket is.
Tervek 2019-re: első körben befejezni a fentebbieket, majd egyértelműen még több szakirodalom és még több angol könyv. Ki szeretném még olvasni az Ifjú Werthert, az Alias Grace-t angolul, valamint konkrétan két éve ülök már a Vándorsólyom kisasszony sorozat utolsó részén, azon is túl kéne már esni.

2018

Mi olyat tettél 2018-ban, amit eddig még soha?
A legmeghatározóbb, amikor először beszéltem beteggel és utána szép lassan felfogtam, hogy basszus hamarosan szakember lesz belőlem.
Mellesleg még idén életemben először: felmondtam, jártam rendszeresen edzeni, színeztem be a hajam extrém színűre, voltam Angliában, utaztam Medvegy nélkül és ahelyett, hogy beletörődtem volna az egyetem szopatásába, nekimentem a rendszernek - és győztem. HAH!

Mire költöttél idén a legtöbbet egyszerre?
Valószínű valamelyik utazásunk szállására.

Milyen országban jártál 2018-ban?
Németország, Ausztria, Anglia, Olaszország - ebből csak Anglia új, de no.

Mit szeretnél 2019-ben, ami hiányzott 2018-ban?
Szakmai sikert és fegyelmet, utóbbi nem ártana előbbi eléréséhez.

Melyik 2018-as dátum marad örökre az emlékezetedben?
Idén nem volt ilyen, de hát nem történhet minden évben valami nagy.

Mi volt a legnagyobb sikered 2018-ban?
Nem tudom, nem jut eszembe kicsi siker sem. Hüpp hüpp.

Mit bánsz a legjobban?
Hogy fel kellett mondanom a magentaszínű multinál. Hiányzik a fizetés, a társaság, a fizetés, az AYCM kártya, meg talán kicsit a fizetés is.

Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?
Egy fekete-fehér csíkos kardigán. Nem jut eszembe amúgy semmi, de annak nagyon örültem, hiánypótló darab.
Ja, nem vásároltam hanem kaptam, de a Macbookom még beugrott, habár azt még csak nem is idén vettük, csak most örököltem meg.

Kinek a viselkedése érdemel elismerést?
Medvegyé még mindig és örökké, hogy elvisel, valamint BFFé.

Kinek a viselkedése háborított fel?
A Tanulmányi Osztályé, amikor szembesítettem velük, hogy téves infót adtak nekem egy hónappal korábban és emiatt csúsznék egy évet, képesek voltak nevetgélve vonogatni a vállukat, hogy hát ez van.

Melyik dal fog 2018-ra emlékeztetni?
DEJA VU, egyrészt az év száma és nagy felfedezettje, szeretném, ha mostantól életem minden nagy eseményénél ez szólna a temetésemig bezárólag, köszönöm.
Másrészt a Madoka Magicából ez a szám, mert ez szólalt meg mindig először, amikor Angliában beültünk a kocsiba és beindult a zene. Ezért azóta valahányszor hallom, újra ott érzem magam a jobbkormányos autóban.

Tavaly ilyenkorhoz képest boldogabb vagy szomorúbb vagy?
Nehéz megállapítani, manapság a hangulatom elég nagy szélsőségeket mutat. Nyilván lenne erre statisztikai módszer, de összességében talán jobb lett a helyzet és boldogabb vagyok.

Híztál vagy fogytál?
Fogytam egy keveset, de az utóbbi hónapban sikerült belőle hármat visszaszedni, well done.

Mit szerettél volna többet csinálni?
Olvasni, idén nem is jött össze az 50 könyv. Akartam írni az utazást is, de aztán összeszámoltam és négy, darabonként minimum 5 napos utazásom volt + néhány egynapos Bécs, szóval azért nem panaszkodom, de valahogy úgy érzem, nem tudok eleget utazni.

Estél szerelembe 2018-ban? Volt egyéjszakás kalandod?
Haha hoho.

Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2018-ban?
Továbbra sem vagyok nagy sorozatos, de szerettem a Haunting of Hill House-t.

Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?
Szvetlana Alekszijevics mindegyik könyve egyenként is sokáig, mélyen elgondolkodtatott, Szabó Magdától Az őz és Karinthytól az Utazás a koponyám körül a vártnál jobban tetszett, valamint újraolvastam a Fangirlt Rainbow Rowelltől, még mindig nagyon cuki.

Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?
Nem számolom és fasztudja, megnézem a naptáramban.
Az első tanítási hét hétfője volt, szóval suliban voltam.

Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben?
Letisztult, főleg fekete és fehér.

Az év felfedezettje.
Fedőlakk a sima, színes fölé! Szabó Magda, színes töltőtoll, Eucerin arckrém, szójatej.

Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)?
Sóhaj, öreg vagyok én már ehhez, komolyan nem jut eszembe senki. Talán az ilyen crush-okból is ki lehet nőni, mert már színész sem jut eszembe, akinek a fejét jól esett nézni.

Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?
Most nyitottam végre az emberek felé, akik körülvesznek az egyetemen, de elég felületesek még ezek az ismeretségek, szóval majd meglátjuk.

Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2018 történéseiből?
Általában  megéri bátornak lenni.

Nem vagyok terhes, de

Annó, még Medvegy előtt, amikor tizenévesen olvastam a Buddenbrook házat, megtetszett belőle egy szereplő neve. Ez egy latin eredetű, de skandináv-német területen elterjedt, nem éppen nemzetközi név, nem egy Dániel vagy Bence, ráadásul az országban nem is anyakönyvezhető - szóval nem gondoltam komolyan, hogy egyszer valódi lehetőség lesz majd, a távoli jövőben a fiunknak adni. De Medvegynek azért még bevallottam, milyen terveim voltak, és néhányszor poénkodtunk is vele.

Na, ez a név azóta az ő nagy kedvence.

Plusz nemrég merengve kitaláltam, hogy mivel mindkettőnkkel egy családi hagyomány szakadt meg  (Medvegyig a családjukban minden elsőszülött fiút Istvánnak hívtak, nálunk pedig apukámig mindenki Ferenc volt), mi lenne, ha mi újat kezdenénk és Medvegy nevét vinnénk tovább, és adnánk másodiknak a fiunknak? A kettő amúgy is összeillik, ráadásul ha az én kamaszkori választásom mégsem nyerné el a tetszését, lesz egy "normális", mainstream neve is, használhatja azt.
Medvegynek ez az ötlet is tetszett és jóváhagyta.

Aztán nemrég lelkiismeret-furdalásom lett, hogy egy ilyen nagy és komoly dolog, mint jövőbeli utódunk, egyetlen leszármazottunk, a törvényes örökösünk stb. anyakönyvezett utóneve mégse egyedül az én döntésem legyen, amit Medvegy csak békésen tudomásul vesz, szóval nem hagytam annyiban a dolgot.

Én: És milyen fiúnevek tetszenek neked még?
Medvegy: *az eredeti név, amit én mondtam*
Én: Oké, most komolyan.
M.: Tényleg tetszik, nagyon jó kis név.
Én: Jó, és mi tetszik még?
M.: *a saját neve*
Én: Ezt is megbeszéltük már, ezt is az én választottam! Mondj valami eredetit, amit én még nem említettem.
M.: ...Aragorn.

(nem fognak senkit sem Aragornnak hívni)
(bár anyakönyvezhető, szóval aki szeretné, megteheti)

Standing on my feet, It's so hard when I try to be me, yeah

Életem egyik legkínosabb ténye, hogy nagyon nagyon későn tanultam meg olyan felnőttes skilleket, mint hogyan kell csekket befizetni, mosógéppel mosni vagy orvoshoz menni.
Ehhez mérten most egész büszke vagyok magamra, hogy foglaltam magamnak időpontot a szemészhez - és csak kicsit majdnem nem jutottam be, mert késtem 45 percet.
Upszika.

Amúgy azért volt az egész, mert továbbra is időnként ismétlődött a tavaly nyáron először említett "fél szememre nem látok, kicsit fáj a fejem és nagyon durva hányingerem van" móka és a neurológiára már szemészeti szakértéssel akartam menni, hogy nem szervi eredetű a dolog. Egyrészt kiderült, hogy a szemem (az enyhe myopiát leszámítva) tökéletesen működik, másrészt a doktornő megjegyezte, hogy lehet a migrén a szememben van, én meg nevettem, aztán kiderült, hogy ilyen tényleg létezik, és azóta nem nevetek.

És akit esetleg érdekel, a doktornő tökéletesen etikusan járt el és pont a vizsgálat mértékének megfelelő ideig és módon vizslatta a szemem fenekét, szóval senkinek a jogai nem sérültek.

Things I Love Thursday

♥ zöldséges lötyik a Frei kávézóban ♥ Hummus bar randi ♥ HÓ! ♥ BFF produktív randi - összejöttünk és együtt excel táblázattá alakítottuk a szakdolgozat kérdőíveit két-két kávé mellett ♥ rávettem magam és elmentem szemészhez - a szememmel minden rendben! ♥ vöröslencsés korhelyleves ♥ Brickleberry-t nézni együtt ♥ isteni illatú Lush sampon ♥ E-vitaminos, levendulás kézkrém - kimondottan nekem ♥ malac a polcomon - az íróasztalom egyik polcát kiürítettem neki, azóta ott alszik ♥

Calling you, and the search is a mystery

Kopasz macskája csak tetovált, extravagánsan kinéző embereknek lehet? Ha elmegyek egy tenyésztőhöz, hogy énis kopasz macskát akarok, el fog küldeni, hogy jöjjek vissza tíz tetkó és öt piercing múlva vagy ha leborotváltam a hajam, mert nem ronthatom a faj renoméját? Just asking for a friend.

@Fortepan

Én: <a kontinentális éghajlat előnyeit ecsetelve> ...lényegében csak a nyári kánikula és a jegesen hideg tél váltakozik, az élhető tavasz meg ősz kb. két hét, aztán megint jön a fostenger.
Medvegy: Ez tök jó név lenne egy punkzenekarnak. "És most következik a Fostenger!"
*eltelik öt perc, témát váltunk*
Medvegy: <tűnődve> ...és a turnébuszt hívhatnák Fostalicskának is.

Mióta felfedeztem a szójatejet, újra tudok itthon kávézni és határozottan a legjobb módja a napom indításának, amikor a puha, meleg köntösben bevackolok a laptopom elé és elkortyolom a pumpkin spice-os kávémat.

Év végére olvasási válságba kerültem, szóval mostmár bizonyos, ami úgy november óta sejthető, hogy két sikeres év után idén nem lesz meg az 50 könyv.

Things I Love Thursday

♥ pumpkin spice instant kávé itthonra! ♥ házi mogyoróvaj ♥ kurkumás hummusz ♥ BFF shopping time ♥ új Lush sampon és pöttyös harisnyák - életemben először vásároltam harisnyát a Calzedoniában, nagyon remélem, hogy a minősége meggyőz róla, hogy érdemes ennyit költenem rá ♥ macskamalacok ♥ új csíkos pulcsi ♥ életem első házi shakshukája ♥ rend az íróasztalomon ♥ maca por ♥

Higher on the beat, and I know it's a place to go

Időnként nem tudom, mi jót tehettem előző életemben, hogy kiérdemeltem a jelenlegibe BFF-et - akinek elég, ha gyanúsabb üzeneteket írok messengeren és egyből válaszol, hogy felhívhat, szeretnék beszélni? És én szeretnék és egy órán át hallgat, és aztán átveszi a józan eszem szerepét, amikor csak hisztérikusan, szorongástól torzan tudok gondolkodni.

♥

A hétvégén Bécsben jártunk-jártam: Medvegynek programja volt, szóval egyedül mászkáltam a városban. Azt hittem, jó lesz, elviszem magam randizni, sétálgatok, nézelődök, erre pontosan olyan volt, mint egy napra beszorulni a Deák tér-Váci utca-Ferenciek tere turistanegyedbe. 

Ja mégsem, a Váci utcában nincs annyi magyar.

Újra letöltöttem a cronometert és elkezdtem vezetni a napi kajabevitelemet: már a megfigyelés tényétől jóval fegyelmezettebb lettem, amitől csak még egyértelmű, amúgy mennyire nem vagyok az... nyüszi és nyafi.

A létező legbénább kifogás a külföldi utazások ellen az "itthon is van ám sok szép táj, először azokat kell megnézni". Hja.

Ma megpróbáltam vért adni - csakhogy a csoffadt bal vénám szabotálta a terveimet és úgy rácuppant a tűre, hogy csak egy bizonyos szögben tartva, általam erősen pumpálva sikerült öt perc alatt úgy egy decit cseppenként kiszenvedni, szóval az asszisztens előbb feladta és hazaküldött. 

Most fáj a szívem (meg az ujjam hegye meg a vénám), és még csak értelme sem volt azon túl, hogy elhasználtam egy pakk vérvételi csomagot.

Lassan három hete teljesen, 100%-osan növényi étkezést folytatok, hát a fene se gondolta volna, hogy egyszer eljön ez is. A közérzetemen vagy egyéb funkcióimban amúgy semmi pozitív változást nem figyeltem meg, nem tisztult ki az aurám, nem dob ki az ágy teljesen kipihenten négy óra után vagy lettem szuper-energikus, de alapjáraton eléggé a béka segge alatt van a közhangulat, szóval ki tudja, lehet az a napi két deci szójatej választ el a teljes idegösszeroppanástól, ha ha.

DEJA VU, I've just been in this time before

Már csak kettő darab szeminárium és egy tankonyhai gyakorlat választ el a szorgalmi időszak végétől, lélegzet-visszafojtva várom már, és közben mégsem várom annyira, mert basszus most egészen jól esett néha emberek között lenni. És először nem félek (annyira) a vizsgaidőszaktól, mert most kivételesen tényleg motivált vagyok és valahogy látom a fényt az alagút végén, hogy igen, menni fog ez és megcsinálom.

Nagyon elkanászodtam most az edzéseket illetőleg, szóval a héten ismét erőt vettem magamon és elmentem rendesen, hát nem fájt utána a belsőcombom/hasam/fenekem? De, fájt. Szóval ideje összekapni magam megint.

Medvegy közben végigcsinálta a No Shave Novembert (egy kis csalással, mert a bajusza már kezdte benőni a száját, azt azért ki kellett szabadítani), ennek örömére hétfőn utalunk a MentsManust Mozgalomnak. Biztos öregszem, hogy már boldoggá tesznek az ilyesmik.

Off lányos hülyeség: a hajam tönkre akarja tenni az életem, hirtelen elkezdett durván zsírosodni - és mivel frissen mosva hülyén áll, jelenleg egyetlen napom van, amíg tökéletes a hajam, mert előtte túl friss, utána meg már látványosan nem. Eddig a Lush sampon csodát tett vele, de most az se használ, szárazsamponozni meg utálom, hát komolyan mindjárt sírva fakadok, milyen szörnyű dolgok vannak az életben, amikkel meg kell birkóznom.

De a Keletis Poket automatában találtam végre Ady Endre éjszakáit, szóval talán mégis érdemes még élni.