Az évet erősen kezdtem, a Fiúk cinkkoporsóban és a Csernobili ima amennyire nem tett jót a hangulatomnak, annyira sokat adott a lelkemnek - nem tudom, ennek a mondatnak így mennyi értelme van, de már leírtam.
A Prozac-ország elég hosszú menet volt, akkor tetszett, de utólag csak az egyetértés maradt meg, hogy néhány érzést megfogalmazott helyettem, de konkrétumokra már nem emlékszem.
Ha az előző kettő nem lett volna elég, a Nők a tűzvonalban megadta a végső lökést a pacifizmus felé, azóta másképp gondolkodom a háborúkról (meg az oroszokról). Vettem még egy könyvet az írónőtől, de az még vár a polcomon, arra még nem érzem késznek magam.
A nyáron pedig Szöszivel közös szenvedésbe kezdtünk Leiner Laurával: nem tudom, a közös fikázás lehetőségén túl miért olvassák ezt emberek.
Három könyvig bírtam, a Nélkülednél meghúztam a határt, ennél azért nem süllyedünk lejjebb.
Az Esti Kornélt Berlinben, a Szerelmes életet pedig Rómában olvastam, talán ezért tetszett mindkettő különösen. A Szerelmes életnek ez második nekifutás volt, elsőre valahogy nagyon mellément, de nem bántam meg, hogy adtam neki egy második esélyt.
A Fangirlt akciósan, KÉT FONTÉRT vettem, gyorsan újra is olvastam, hogy még mindig olyan aranyos-e, mint amire emlékszem (igen, még mindig). Az Utazás a koponyám körül annyira nem érdekelt soha, de mindenképp venni akartam valamit egy Poket automatából és még az tűnt a legkevésbé unalmasnak - és milyen jól jártam vele! A Hill house-t Medveggyel együtt, egyszerre olvastuk, már csak az élmény miatt is emlékezetes, bár a sorozatnak nem sok köze van az alapanyaghoz.
Az év végére jutott két hasonló könyv, Szentesi Éva új könyve meg a Lányok csöndje: mindkettővel ugyanaz volt az érzésem, hogy az írónő nagyon meg akar nekem mondani valamit, amivel én nagyon nem értek egyet.
Ez összesen 40 könyv, ebből 19 magyar írótól (na ilyen arányt se produkáltam még), 6 angolul, 1 újraolvasás, és 3 Leiner Laura. Az év mélypontja (a Bexi sorozaton túl) a Pedig olyan szépen éltek, a többi rossz olvasmányom általában csak unalmas vagy felejthető volt, ez viszont kimondottan, agresszívan és dühítően rossz, de legalább rövid. A legeslegjobb a Csernobili ima volt, sajnos csak könyvtárból kölcsönöztem ki, de erősen gondolkodom a megvételén.
Amik lemaradtak, de idén olvastam: az év elején olvastam néhány elbeszélést német íróktól egy antológiában, néhányat Hemingwaytől, valamint szakaszosan, bele-bele lapozva olvasom az Írjál és szeressélt. Tankönyv, de lineárisan olvasható a SpringMed kiadótól az Orvosi esettanulmányok sorozatból a Diabetológia és a Pajzsmirigybetegségek kötetek, valamint a Felnőttoktatás a cukorbetegségről, mindháromban lassan, de biztosan haladok.
Átviszem 2019-be: elkezdtem nemrég a Hogy ne halj meg-et, egy bugyuta romcsi könyvet, egy Szerb Antal drámát meg angolul a The Circle-t, de vizsgaidőszak miatt nem valószínű, hogy holnapig kiolvasom bármelyiket is.
Tervek 2019-re: első körben befejezni a fentebbieket, majd egyértelműen még több szakirodalom és még több angol könyv. Ki szeretném még olvasni az Ifjú Werthert, az Alias Grace-t angolul, valamint konkrétan két éve ülök már a Vándorsólyom kisasszony sorozat utolsó részén, azon is túl kéne már esni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése