Nem vagyok terhes, de

Annó, még Medvegy előtt, amikor tizenévesen olvastam a Buddenbrook házat, megtetszett belőle egy szereplő neve. Ez egy latin eredetű, de skandináv-német területen elterjedt, nem éppen nemzetközi név, nem egy Dániel vagy Bence, ráadásul az országban nem is anyakönyvezhető - szóval nem gondoltam komolyan, hogy egyszer valódi lehetőség lesz majd, a távoli jövőben a fiunknak adni. De Medvegynek azért még bevallottam, milyen terveim voltak, és néhányszor poénkodtunk is vele.

Na, ez a név azóta az ő nagy kedvence.

Plusz nemrég merengve kitaláltam, hogy mivel mindkettőnkkel egy családi hagyomány szakadt meg  (Medvegyig a családjukban minden elsőszülött fiút Istvánnak hívtak, nálunk pedig apukámig mindenki Ferenc volt), mi lenne, ha mi újat kezdenénk és Medvegy nevét vinnénk tovább, és adnánk másodiknak a fiunknak? A kettő amúgy is összeillik, ráadásul ha az én kamaszkori választásom mégsem nyerné el a tetszését, lesz egy "normális", mainstream neve is, használhatja azt.
Medvegynek ez az ötlet is tetszett és jóváhagyta.

Aztán nemrég lelkiismeret-furdalásom lett, hogy egy ilyen nagy és komoly dolog, mint jövőbeli utódunk, egyetlen leszármazottunk, a törvényes örökösünk stb. anyakönyvezett utóneve mégse egyedül az én döntésem legyen, amit Medvegy csak békésen tudomásul vesz, szóval nem hagytam annyiban a dolgot.

Én: És milyen fiúnevek tetszenek neked még?
Medvegy: *az eredeti név, amit én mondtam*
Én: Oké, most komolyan.
M.: Tényleg tetszik, nagyon jó kis név.
Én: Jó, és mi tetszik még?
M.: *a saját neve*
Én: Ezt is megbeszéltük már, ezt is az én választottam! Mondj valami eredetit, amit én még nem említettem.
M.: ...Aragorn.

(nem fognak senkit sem Aragornnak hívni)
(bár anyakönyvezhető, szóval aki szeretné, megteheti)