Standing on my feet, It's so hard when I try to be me, yeah

Életem egyik legkínosabb ténye, hogy nagyon nagyon későn tanultam meg olyan felnőttes skilleket, mint hogyan kell csekket befizetni, mosógéppel mosni vagy orvoshoz menni.
Ehhez mérten most egész büszke vagyok magamra, hogy foglaltam magamnak időpontot a szemészhez - és csak kicsit majdnem nem jutottam be, mert késtem 45 percet.
Upszika.

Amúgy azért volt az egész, mert továbbra is időnként ismétlődött a tavaly nyáron először említett "fél szememre nem látok, kicsit fáj a fejem és nagyon durva hányingerem van" móka és a neurológiára már szemészeti szakértéssel akartam menni, hogy nem szervi eredetű a dolog. Egyrészt kiderült, hogy a szemem (az enyhe myopiát leszámítva) tökéletesen működik, másrészt a doktornő megjegyezte, hogy lehet a migrén a szememben van, én meg nevettem, aztán kiderült, hogy ilyen tényleg létezik, és azóta nem nevetek.

És akit esetleg érdekel, a doktornő tökéletesen etikusan járt el és pont a vizsgálat mértékének megfelelő ideig és módon vizslatta a szemem fenekét, szóval senkinek a jogai nem sérültek.