2020. április 11., szombat

Sad grandma noises

Olyan cuki dolog a karanténban látni az embereket chillezni a teraszukon, hogy hogyan próbálják kihozni abból a többnyire zsebkendőnyi kis kiugróból a szabad levegőn tartózkodás maximumát. Boldoggá tesz a tudat, hogy ilyen sokan tartják fegyelmezetten az önkéntes karantént.

Ugyanitt a hónapban a legközelebb csütörtökön kerültünk egy valódi randihoz, amikor elbicikliztünk a spárba, ahol a bevásárlás mellett vettünk két pálcikás fagyit is, amit elnyaltunk hazafelé menet.
Pro tipp: a spárokban már lehet Anjuna pálcikás fagyit kapni.


Nagyjából minden fontos dologból sikerült feltankolni a korlátozások kezdetén-előtt, de most jutottam oda, hogy már remegett a kezem valami kötnivalóért, szóval rendeltem fonalat. Még abban is engedékeny voltam, hogy kivételesen kipróbáltam egy nem 100%ban természetes anyagú fonalat. Erre amikor megkaptam, már a tapintásán érezni lehetett az olcsó műanyagságot (pedig annyira nem volt sem olcsó, sem műanyag...), aztán a honlapon-gyártó által megadott 4-4.5-ös tű helyett a 3.5-ös viszi normálisan - ami nem is lenne olyan gáz, ha nem direkt egy vastagabb, tempósabb téli projektre vágytam volna.
Nyüszi és nyafi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése